Franciasaláta őzgerincben

Ideális vendégváró magában, kenyérrel, vagy húsokhoz, de munkába is kitűnően szállítható.

Hozzávalók:

-  260 g tejföl

-  80 g majonéz

- 1 krumpli

-  1 sárgarépa

- 5 dkg kukorica

- 5 dkg zöldborsó

- 1 db csemege uborka

- 10 dkg párizsi

- 1 alma

- fél fej hagyma

-  3 főtt tojás

-         -  10 gramm zselatin

-         -  50 gramm hideg víz

Elkészítés:

Egy lábasban felteszem főni a krumplit héjastul. Megtisztítom, meghámozom a répát és kis darabokra vágva felteszem főni sós vízben. Ha félig puha hozzáteszem a zöldborsót és a kukoricát, és addig főzöm, míg minden puha nem lesz. Míg főnek a zöldségek a tojásokat is felteszem főni, majd apróra vágom a vöröshagymát, és kisebb kockákra a párizsit.

Egy nagyobb tálban összekeverem a majonézt és a tejfölt, hozzáadom a felvágott párizsit és hagymát, a főtt répát, borsót és kukoricát. A megfőtt krumplit meghámozom, felkockázom, és ezt is hozzáteszem a salátához.

50 gramm hideg vízbe öntök 10 gramm zselatint, s hagyom állni. Ezalatt megmosom, meghámozom és felkockázom az almát, ezt is a salátába teszem. Eddigre a tojások is készen vannak, megpucolom őket. Mikróba teszem az összeállt zselatint, 10 másodperc alatt folyékonnyá lesz a mikróban. Alaposan hozzákeverem a salátához. (Itt még érdemes megkóstolni, hogy elég sós-e).

Egy őzgerinc formát kibélelek folpackkal, beleöntöm a saláta kb. harmadát és szépen rá/beleteszem az egész főtt tojásokat.

Ha megvan, ráöntöm a tojásra a maradék salátát, elrendezgetem, hogy a tojás ne lógjon ki, picit hozzáütöm az asztalhoz a formát, hogy egyenletes legyen benne a saláta.

Letakarva 3-4 órára hűtőbe teszem, majd kiborítom a formából és lehúzom róla a folpackot. Szeletekre vágva kínálom.

Tipp:

4 tojást is elbír, illetve felkockázva is bele lehet tenni, nem muszáj a közepére, ez csak az esztétika miatt van.

Nehézség: könnyű

Idő: kb. 30 perc + 3-4 óra állási idő

Adag: 4-5 (ez teljes jóllakásra van, valami mellé fogyasztva 7-8 adag is van)

Mosogatnivaló: közepes (de csak ha gazdaságosan oldjuk meg!)

Halászlé

Nálunk karácsonykor ez az igazi, nagybetűs Leves. Mindig a nagymamám készíti, mert ezt csak ő tudja. Mióta saját családra kell főznöm hiányolom, de hála annak, hogy a Mamám megtanult Skypeozni gyakorlatilag egy online tanfolyam keretében sajátítottam el a tökéletes halászlé készítésének titkát. Ugyan az Ő lelke hiányzik belőle, de isteni lett.

Hozzávalók:
- ponty (nekem 1 kg volt, a további mennyiségek is ehhez vannak mérve)
- 2 közepes fej hagyma
- 2 liter víz
- só
- 1 evőkanál édesnemes pirospaprika
- 2 halászlé kocka
- egy éles kés (!)

Elkészítés:
Én már kívül-belül megtisztított halat vettem, ezzel rengeteg időt megspórolva, de amennyiben uszonyos barátom hölgy volt éltében, sok jó dologról maradok le így. 
Megtisztított hal esetén a pikkelyek és az úszók már nincsenek rajta, és a hasa is fel van vágva. 
Először megszabadítom a halat a fejétől. Ezt késsel, és erős mozdulattal a legkönnyebb megtenni. Amennyiben a fogak benne vannak, kiszedem őket. A halak torkánál található az ún. méregfog, de pontynál nem okoz károkat, úgyhogy mi nem szoktuk kivágni, de más halfajtánál jobb megtenni.
Ha le van vágva a hal feje alulról, a torkánál félbevágom és ha van hozzá gusztusom, belülről kinyomom a szemét. (Én benne hagytam.) A fejet beleteszem egy lábasba, majd magam felé fordítom a hal testét úgy, hogy a háta legyen felém. A hátától az oldala felé nagyjából 1-1,5 cm-re elkezdtem óvatosan bevágni a halat szépen, lassan. 

A bordákig viszonylag egyenes az út, utána kell fokozottabban ügyelni. Ahogy a bordákhoz érkezem nagyon-nagyon apránként és körültekintően vágom a húst éppen a csontok fölött úgy, hogy minél több húst le tudjak vágni. Eközben a másik kezemmel tartom a vágásban lévő húst és ellentartok, így könnyebben elválik a hús a csonttól.

Ha jól dolgoztam a kezemben marad egy egész hal-oldal.
Tálra teszem, és ugyanezt megcsinálom a hal másik oldalán is. 

"Tetejétől" számítva 1-1,5 cm-re bevágok végig...

... és ahogy a másik oldalon, itt is óvatosan levágom a húst a csontról.

A húst tányérra teszem és alul-felül alaposan besózom, majd letakarva a hűtőbe teszem 2-3 órára.
Ha jól dolgoztam, a hal megmaradt része majdhogynem átlátszó.

Fogom a hal gerincét a rajta maradt hússal, beteszem a lábasba, a feje mellé és hozzáadom a megpucolt, vastagabb karikákra vágott két hagymát. Felöntöm 2 liter vízzel, sózom, hozzáadom a két leveskockát és puhára főzöm a halat. Ez nagyjából másfél óra. Ezután kiszedem a halat és a hagymákat a vízből, hagyom annyira hűlni, hogy hozzá tudjak érni, és jön a melós része: leszedegetem a menthető húst. Ha nagyon alapos vagyok (márpedig érdemes) akkor ujjbeggyel szétnyomom a kezemben lévő húsdarab minden egyes részét, hogy nehogy maradjon benne szálka. Ez jó egy órát vesz igénybe, de megéri a fáradságot!
Leszedegetés után a hagymával együtt ennyi húsom lett:

Fogom a leszedett húst és a hagymákat, összeturmixolom, majd visszaöntöm a levesbe. (Érdemes ezelőtt sűrű szövésű szűrőn átönteni a levet, nehogy maradjon benne szálka). Fogom a lesózott hal oldalakat, és filézem, ami annyit tesz, hogy nagyjából 3-4 mm-es vágásokat ejtek a halban úgy, hogy a bőrét ne vágjam át. Ezzel a módszerrel átvágom a kis szálkákat, és miután megfő a hal eltűnnek a szálkák. Viszont tényleg fontos, hogy sűrűn irdaljam vigyázva a bőrre!

Ha ez megvan kisebb szeletekre vágom a hal oldalát, nagyjából 3-4 centisekre, beteszem a lábasba a lébe. Alágyújtok, beleteszek egy evőkanál pirospaprikát és nagyjából 25-30 perc alatt készre főzöm a halat. Nem kevergetem, nehogy széttörjön a hal húsa!

Ha készen van azonnal tálalom, ízlés szerint sózok még rajta. 

Tipp:
Valószínűleg nem kell ennyire körülményesnek lenni a főtt halhús csontról leszedésénél, de én azt mondom, jobb félni, mint megijedni, és akkor igazán élvezetes a halászlé, ha nem kell szálkától rettegni. A fagyasztást is jól tűri!


Nehézség: közepes
Idő: kb. 3-3,5 óra
Adag: 6-8 tányér
Mosogatnivaló: erős közepes

Magyalos karácsonyi keksz

Hozzávalók:
- 75 gramm vaj
- 50 gramm porcukor
- 1 citrom reszelt héja
- 1 tojás sárgája
- 175 gramm liszt
- egy csipet só

A díszítéshez:
- 2 tojás sárgája
- piros és zöld ételfesték (piros helyett a málnaszörp is működőképes opció lehet)

Elkészítés:
Egy tálban amennyire tudom összekeverem a vajat, a cukrot, a citrom reszelt héját, a tojás sárgáját, végül hozzászitálom a lisztet és beleszórok egy csipet sót. Összegyúrom, alufóliába csomagolom és fél órára a hűtőbe teszem a kapott tésztát.
30 perc elteltével egy enyhén lisztezett felületre borítom, picit átgyúrom és 3 mm vastagra nyújtom. Egy 6 centi széles szaggatót használva kiszaggatom a kekszeket és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatom őket. Ha elfogy a szaggatható felület újragyúrom a tésztát, kinyújtom, és addig szaggatok, míg van mit.
Ezután megcsinálom a mintákat.
A legkisebb magyal leveles kiszúrót használva (ezeket általában hármasával árulják, ebből használom a legkisebbet) a mellékelt ábra szerint finoman belenyomom a tésztába a mintát vigyázva, hogy nehogy átszúrja a tésztát, elég, ha csak a feléig nyomom kb. bele.
Ezután jönnek a bogyók. Először szívószállal terveztem, de kiderült, hogy az túl kicsi, a b terv, egy kicsinek tűnő rumaromás kupak túl nagy, úgyhogy rögtönözni kellett: egy hagyományos tollat szedtem szét, a végét használva, ez ideális méretű volt a bogyóknak.

Ha megvan a minta felütök egy-egy tojás sárgáját egy-egy tálba és beszínezem őket az ételfestékkel. Erre nincs mennyiség, addig kell feltölteni a tojás sárgáját folyamatosan kevergetve míg el nem éri a kívánt színt.
Ha megvan az ideális szín egy ecsettel nekiállok kifesteni a leveleket.

A levelek után begyújtom a sütőt 190 fokra, mire végzek a bogyók festésével fel is melegszik.

Ha megvan a festés, úgy ahogy van betolom a forró sütőbe 10-12 percre, és addig sütöm míg a kekszek szélei meg nem barnulnak picit.

Hajlamos hamar kiszáradni, úgyhogy érdemes már langyosan betenni egy tárolóba. Tea mellé még két nap múlva is kellemes ropogtatnivaló. 

Tipp:

Maradt egy kis tészta ami nem volt elég egy kekszre, de gondoltam kihasználom a piros és zöld festékeimet, így nem csak magyalos, de magyaros kekszem is lett.

Nehézség: könnyű, picit macerás

Idő: Kb. 1 óra (plusz a fél óra hűlési idő)

Adag: 12 darab keksz

Mosogatnivaló: közepes

A recept Martha Day, The complete Christmas cookbook című szakácskönyvéből van.

Hóember főtt tojásból

Hozzávalók:
- 2 főtt tojás (egy kisebb és egy nagyobb az ideális)
- kb. egy fél nyers répa
- 3-4 darab magozott fekete olívabogyó
- 1 szívószál
- 1 db fogpiszkáló

Elkészítés:
A tojásokat felteszem főni. Míg főnek, levágok egy kb. 1 cm széles karikát a répából. Ebből kell megpróbálni ,,minirépa" alakot vágni. Én úgy kurtítottam a répa szélességén, hogy ferdén vágtam be, hogy kialakuljon egy ,,legmagasabb pont" a répa darabkán, s ezután úgy folytattam a farigcsálást, mintha késsel akarnék ceruzát hegyezni. Így ha minden jól megy, kialakul egy minirépa ami épp megfelel majd a hóember orrának. 

Míg ezzel bíbelődöm, a tojások megfőnek, úgyhogy megpucolom őket.
Ha megvan, a nagyobbik tojás mindkét végéből levágok egy kis darabot úgy, hogy egyenes legyen. A tojás közepébe szúrom a fogpiszkálót vigyázva, hogy bőven maradjon felfelé is a fogpiszkálóból, majd rászúrom az alul szintén egyenesre vágott kisebbik tojást.

Ha minden jól megy, marad egy kis darab a fogpiszkálóból, amire rászúrhatunk egy olívabogyót. Ezen olívabogyó aljából levágok annyit, hogy egyenletes és egyenes legyen, így szúrom rá a fogpiszkálóra. Egy másik olívabogyót vékony karikákra vágok, a karikákat félre, és szorosan körberakom vele az egész bogyót, mintha a kalap karimája lenne.
Ezután következik a gombok, a szemek, a száj, és az orr.
Fogom a szívószálat és oda, ahová az orrot képzelem nagyjából 2-3 mm mélyre nyomom a tojásban a szívószálat és kiemelem a tojás így befogott részét. Belepróbálom a répa darabot amit az orrnak faragtam, ha kell még, igazítok a résen, vagy a répán. Ugyanezzel a módszerrel lyukat csinálok a szemeknek és a gomboknak is. Hosszában felszeletelek egy olívabogyót, majd a héjas részéből ugyanezzel a szívószállal ,,pogácsaszaggató stílusban" kiszaggatok öt kört.
Belehelyezem a már előkészített lyukakba a bogyóköröket.

Ezután vágok egy félkör alakú nyílást a képzeletbeli száj tájékán, vágok egy kört az egyik bogyóból, a kört félbevágom és beillesztem a szájnyílásba a szeletet.

Már csak a karok vannak hátra. Vágok egy kb. 2 mm hosszú szeletet hosszában a répából majd kivágok belőle egy kéz alakot. A végét érdemes hegyesre hagyni, hogy könnyen bele lehet szúrni a tojásba. Második karnak kivágok egy seprű formát egy kis ,,kar darabbal" szintén élesített véggel a könnyű beszúrás miatt. Ha megvannak beszúrom őket kartájékra a tojás fehérjébe. 

Elkészült a hóember. Aranyos reggeli kenyér mellé, téli napokra.

Tipp:
Valami pirosból, esetleg egy karika kaliforniai paprikából sálat is lehet készíteni neki a nyaka köré csavarva.


Nehézség: nehéz
Idő: legalább 30 perc, inkább több
Adag: 2 tojás/hóember
Mosogatnivaló: kevés

Gasztrokönyv: Retro újratöltve

Ha azt mondják, „retro étel” nekem kétféle étel jut eszembe: a hagyományos ízek, amiket csak nagyanyáink tudtak igazán jól csinálni, illetve a menzás ételek, amiket gyerekkoromban ettem az iskolában. A Retro – újratöltve című szakácskönyvben mindkét kategória képviselteti magát.

A könyvet hirtelen végigpörgetvén rég elfeledett tárgyakat fedezek fel díszítőül az ételek mellett. Nagyon gusztusos képek vannak a kötetben, rögtön beugranak az emlékek, hogy hol találkoztam egy-egy fogással.

A kötetben nyolc kategóriába sorolják az ételeket. Vannak levesek, előételek, négyfajta főétel körettel úgy, mint tészták, frissensültek, szaftosak és halak. Külön részt képez továbbá a menza és a vegetáriánus ételek kategóriája.

Az ételek 90%-a olyan amit az ember legalább egyszer már kóstolt életében: tojásleves, Újházy-tyúkhúsleves, hortobágyi húsos palacsinta. A receptek gyakorlatilag azokból az alapanyagokból és ugyanúgy készülnek, ahogy otthon látta az ember.

Néhol az egyszerű ételek bolondítva vannak, például a grízes tészta szerepel a könyvben önmagaként, és rögtön utána úgy, mint „grízes tészta karamellizált sárgabarackkal”. A lebbencsből azt hinné az ember, hogy csak leves készül, ehhez képest főétel is készülhet belőle „öreg lebbencs” néven, kolbásszal, lé nélkül.

Számos étel a hagyományos nevén, hagyományos elkészítéssel található a kötetben, mint például a „paprikás krumpli”, a „tojásos lecsó” és a „pacalpörkölt”.

Sokféle halétel is van, ami ritkaságnak mondható szakácskönyvek esetében, hiszen sok szakácskönyv elegánsan elsiklik a halak fölött. Többféle halra is adnak receptet, így a hekkre, a pontyra és a harcsára.

A köretek közül a hagyományos krumplipürétől egészen a polentáig kapunk tippeket.

A menza kategória tartott a leginkább lázban, hiszen a menzán általában kétfajta ételtípus van: amit soha többé nem szeretnénk enni, és amit senki más nem tudott jól csinálni a konyhásnéniken kívül.

A menza ételek közt kapott helyet a rakott krumpli és a székelykáposzta is, ami számomra nem kifejezetten menzás kaja, viszont a szintén itt szereplő meggyszósz főtt marhával tipikusan utánozhatatlan menzás étel, amit még szerettem is. A zöldborsófőzelék a menzák rejtélye volt számomra, évekig kísérleteztem, míg rájöttem, hogyan kell készíteni. Ebben a könyvben ez is megvan (bár még kipróbálásra vár, hogy olyan-e).

A vegetáriánus ételek közt is érezhető a retro, így a rántott sajtot és a tepsis rakott zöldséget ajánlják elkészítésre.

A receptek leírása nem túl részletes, tán azért is, mert valamennyi alapot mindenki hoz magával az ételek elkészítését illetően, hiszen többségüket rengetegszer láttuk készülni, illetve tudjuk, milyen ízt kell elérnünk.

A könyv megvásárlását elsősorban azoknak ajánlom, akik elveszettnek hitt ízeket szeretnének visszavarázsolni tányérjukra. 

Adventi koszorú perectésztából 2015

Hozzávalók:
- 50 dkg liszt
- 2,5 dl tej
- 8 cl olaj
- 2,5 dkg élesztő
- 1 evőkanál cukor + 1 kávéskanál
- 1 tojás a kenéshez
- díszítő elemek (pl. szalag, magyal, szárított mandarin, stb.)
- aranyszínű spray
- 8 db teamécses
- 1 teamécses szélességű pogácsaszaggató
- 3-4 db gemkapocs (fém, fehér vagy sárga színű a legideálisabb)
Elkészítés:
Fél dl tejet langyosra melegítek majd az egy teáskanál cukorral és élesztővel felfuttatom nagyjából 20 perc alatt. Ha felfutott, a hozzávalókat alaposan összegyúrom és letakarva állni hagyom háromnegyed órát. Felkeltem, óvatosan gyúrok még rajta, majd három egyenlő részre vágom a tésztát. Mindegyik részből formázok egy hosszúkás alakot és vagy sodrásos vagy egyéb módszerrel hosszú, nagyjából 70 cm hosszú sodronyokat, ,,kígyókat" készítek. Ami nekem bejött módszer az az, hogy ,,hurkatöltő" mozdulatokkal óvatosan, darabokban széthúzom a tésztát, így lesz talán a legegyenletesebb.
Ha megvannak a sodronyok előmelegítem a sütőt 180 fokra. Összefogom három tésztakígyó tetejét, alaposan összenyomkodom, és lazán összefonom a tésztát. Érdemes eleve sütőpapíron kezdeni a fonást, hogy ne utólag kelljen átemelni a sütőpapírra. Ha megvan a fonás köralakba helyezem és a tészták két végét (3-3 sodronyt) összenyomkodok. A szabályosságot megsegítendő odateszek valamit mintának, egy tálat vagy egy lábast ami biztosítja a szabályos köralakot.
Ha készen van tepsibe teszem sütőpapírostul, jó alaposan lekenem egy felvert tojással és 20-25 perc alatt megsütöm.
Míg sül előkeresem a teamécses méretű pogácsaszaggatót.

20-25 perc elteltével kiveszem a koszorút a sütőből és még melegében négy, egymástól nagyjából egyforma távolságra lévő kört szúrok benne a szaggatóval.  (Ha esetleg a lyukaktól labilis lesz a tészta stabilsága fogpiszkálóval lehet stabilizálni, s beszúrni a megfelelő helyekre mielőtt még elszakadna a tészta). 

Ezután hagyom teljesen kihűlni a tésztát és újságpapírra teszem, ráteszem az újságpapírra a széthajtogatott gemkapcsokat is, majd alaposan lefújom az aranyszínű sprayvel. Így mind a tészta mind a kapcsok be lesznek festve. A spray rettentő lakk-szagú, úgyhogy ajánlatos nyitott ablaknál dolgozni. Jópár órát, vagy egy egész éjszakát száradni hagyom.

Ha megszáradt fogok négy teamécsest és fejjel lefelé belenyomkodom a lyukakba.

Fejjel felfelé ráteszem a mécseseket a már felfordított mécsesek tetejére. A bearanyozott gemkapcsokat drótvágóval kisebbekre vágom, és v alakokat formázva belőle rögzítem a kívánt növényzet szárát (fenyőágak, borostyán, magyal, stb). 

Ha van mivel tovább díszítem, ráragasztom pillanatragasztóval a szárított mandarint, cukorkát, mogyorót, bármit.


Tipp:
Arra figyelni kell, hogy a díszítő elemek - különösen a növények - ne lógjanak bele a gyertyába, mert a későbbiekben tűzveszélyes lehet.


Nehézség: nehéz
Idő: kb. 3 óra + száradási idő
Mosogatnivaló: közepes

Fehércsokis-narancsos sajttorta

Hozzávalók:
- 42 dkg édes keksz
- 17 dkg szobahőmérsékletű vaj
- 75 dkg mascarpone
- 2,8 dl tejszín
- 2 tasak habfixáló
- 3 evőkanál porcukor
- 10 dkg fehércsoki
- 7 dl narancslé
- 2 tasak vaníliás pudingpor
- 1 evőkanál cukor

Elkészítés:
A 42 dkg kekszet összetöröm. A legegyszerűbben ezt úgy oldom meg, hogy zacskóba teszem és a húsklopfoló lapos felével, illetve a lapos fél szélével alaposan összetöröm a kekszeket. Nem baj, ha maradnak benne nagyobb darabok, de átlagban akkor jó, ha morzsás. Ha nem túl kemény a keksz akkor hamar meglesz.

A vajat hozzáadom a kekszmorzsához és belegyúrom. Bármilyen nehéz utána lemosni, érdemes kézzel rámenni, mert így a leghatékonyabb. Ha készen van fogok egy 26 centiméteres kapcsos tortaformát és szépen belenyomkodom a vajas kekszet úgy, hogy minél egyenletesebb legyen.

Egy lábasban felteszek melegedni 5 narancslevet és a maradék 2 dl-ben elkeverem a két tasak vaníliás cukrot és az egy evőkanál cukrot, majd amikor már mozgolódik a narancslé a lábasban hozzáöntöm a maradék 2 decit és megfőzöm, mint egy pudingot: addig kevergetem míg be nem sűrűsödik. Ha megvan elzárom a lángot és hagyom hűlni.

Egy lábasban vizet forralok, majd ha forr fölé rakok egy másik lábast úgy, hogy ne érjen bele a vízbe, és vízgőz fölött megolvasztom a 10 dkg fehér csokoládét. Egy nagyobb tálba borítom a mascarponét, hozzáadom a porcukrot és a felolvadt fehércsokit majd krémesre keverem. A keverés úgy lesz könnyebb ahogy a mascarpone felveszi a szoba hőmérsékletét. Ha megvan, a tejszínt felverem a két zacskó habfixálóval és óvatosan hozzákeverem a mascarponés-fehércsokis krémhez. A krémet a vajas-kekszre teszem és szépen elsimítom rajta. Ha minden jól megy eddigre a pudingos narancslé langyosra hűlt, így azt is beöntöm a krém közepére, és hagyom, hogy elterüljön a krémen. Egy éjszakára hűtőbe teszem, s másnap fogyasztom.

Tipp:

Fehér desszertborral még istenibb, hiszen kiváló összhangban van a savanykás narancsos íz a szintén savanykás borral.

Nehézség: könnyű

Idő: kb. 1 óra + hűlési idő

Adag: 8 normál méretű szelet

Mosogatnivaló: sok

Gasztroélmény: Makó - Glorius Étterem és Kávéház

A makói étterembe egy kirándulás alkalmával tértünk be. Mint kiderült, hotelként is funkcionál a hely, de az éhes vándorokat is szívesen kiszolgálják. A helyiség rendkívül elegáns, már-már zavarba kerül az egyszeri kiránduló a hely pompáját tekintve. Hogy az ételek milyenek? Lássuk!

A menüsor meglehetősen kurta egy étteremhez képest, lehet választani kétfajta ,,étvágykeltő”, 16 főétel, illetve 3-3 desszert és leves közül. Külön szekciót kap továbbá a Makón oly ismert hagyma: a ,,hagymát hagymával” nevű menüsorban különböző hagymás és halas ételek kapnak lehetőséget fogyasztásra.

Míg megkapjuk az ételt ajándék előételként kapunk kis adag brokkoli krémlevest zellerchipssel. 

Levesünk a ,,fokhagyma krémleves bazsalikom olajjal házi cipóban” nevet viselte, de időben szólt a rendkívül kedves pincér hölgy, hogy nincs cipójuk, úgyhogy ha nem probléma tányérban hozza. Habár négy főből csak kettő fogyasztott levest, kaptunk négy kanalat arra az esetre, ha a másik két fő is ráfanyalodna. A leves elég nagy adag volt, úgyhogy a mennyiséggel nem volt baj, de hiányoltam azt a bizonyos bazsalikom olajat, de ennek ellenére tökéletes fokhagyma krémlevest kaptunk. Egy kis pirított kenyér vagy valami levesbetét nem lett volna rossz hozzá, de isteni finom volt.

Egyik főételünk neve ,,parmezános cézársaláta csirkecsíkkal, tonhallal, garnélával” volt, s naivan azt gondoltam, hogy ebben a csirke, a tonhal és a garnéla is szerepet kap, de választani lehetett. Javaslom ilyen esetben a „ / ” jelet használni, de nem okozott csalódást a dolog természetesen. A garnélát választottam. Sajnos a leves olyan magasra tette a mércét, hogy ez a saláta nem jött át annyira, bár úgy tűnik, magával a cézársalátával lehet a bajom, mert a pirított kenyér zavaró tényező volt számomra. Viszont az alapanyagok frissek voltak, és ez a legfontosabb (bár a garnélák nagyon minik voltak, nem bántam volna, ha lehet érezni a salátán a jelenlétüket).

Másik főételünk a ,,marha hamburger hagymalekvárral, sült újburgonyával” volt. Az alap hamburger íznek érdekes bukét adott az édeskés hagymalekvár, és meglepően jól harmonizált a marhahússal. Nem volt telenyomva majonézzel és ketchuppel, az ízek a maguk természetességében alkották a hamburgert mindenféle adalékszósz nélkül.

A harmadik főétel a „cigánypecsenye „kakastaréjjal” forgatott burgonyával” volt. A „kakastaréjt” dekódolni kellet, mert bár az idézőjelből látszódott, hogy nem szó szerint értendő, mégsem tudta az ember, hogy mire számítson, ám ahogy megpillantja az ember az ételt kiderül a ,,turpisság”. A gusztusos tálalás ellenére az étel nem talált jó fogadtatásra fogyasztójában, mert nem ilyen ízekre számított, s a hagyományos tálalással ellentétben meglehetősen sok szaft társult a pecsenyéhez, úgyhogy meglehetősen új elkészítési módnak tűnt ez.

Negyedik, s egyben utolsó főételünk a „Marosi süllő, fokhagymás vajjal, fűszeres burgonyacikkekkel” volt. A tálalás pazarnak mondható, mindenképpen jól néz ki, ám a fokhagymás ízesítés nem érződik rajta úgy ahogy számított volna rá az ember. A hal íze jó volt, mert mitől lett volna rossz, de valami plusz kellett volna még.

Összességében nem volt rossz élmény, mert minden igényes volt, a helytől elkezdve a tálalásig, csak talán az ételek lehetnének ízesebbek. Ettől függetlenül átutazóban mindenképp ajánlott, hiszen a kiszolgálás kedves, gyors, és az árak sem átlagon felüliek.