2017/07/11

Gasztrointerjú Boross Nóra újságíróval

Boross Nórit van szerencsém a barátomnak mondani. Az újságíró iskolában találkoztunk, és szerencsére Ő többre vitte, mint én, úgyhogy elmentünk beszélgetni - mi, újságírók egymás közt.







Újságíróként végeztél, majd társadalomtudományokat tanultál. Nincs ismerősöd a szakmában, így a saját bőrödön tapasztaltad meg a rögös utat, amivel a publikálás jár. Mi volt az első sikered az írás terén?
Amikor szakmai gyakorlaton voltam a Nők Lapjánál. Ekkor jelent meg a legelső írásom nyomtatásban, ami egy nyúlfarknyi kis cikk volt a Nők Lapja Anno rovatban. Persze a nevem nem volt ott, de tudtam, hogy én írtam, és nagy boldog voltam.

Nem csak íróként, könyvszerkesztőként is tevékenykedtél.
Az egyetem alatt elvégeztem egy könyvszerkesztő szakot is. Miután befejeztünk a Budaörs keresztjei című kötetet (melynek társszerzője voltam), nem íróként, hanem szerkesztőként tevékenykedtem további két budaörsi ihletésű interjúköteten. A szerkesztést nagyon szerettem, most is szívesen csinálnám, de a gyerekek mellett nincs rá időm. Remélem, a jövőben ezzel (is) fogok foglalkozni.

Azután – vagy közben – voltak internetes cikkek is, ha jól emlékszem.
Igen, Frizura és Szépség portálra írtam szépségápolással és egészségmegőrzéssel kapcsolatos cikkeket. Itt jelent meg az első kisfiamról szóló 12 részes sorozatom is Zalánnal az élet címmel. Aztán megkeresett egy barátnőm, hogy lenne-e kedvem írni az Internetpatika.hu-ra hasonló témájú cikkeket. Szívesen fogadtam el a felkérést, ez a munka még a mai napig tar., sőt azóta az írások PR cikkekkel is kiegészültek.

Nem csak írtál, rádióztál is, de helyben maradtál Budaörsön.
Így igaz! Az egyetem alatt a Budaörs Rádió hírszerkesztője voltam. Naponta írtam a híreket, továbbá segítettem az egyik műsorvezető munkáját. Minden nap nekem kellett kitalálni, hogy ki legyen az aktuális vendég, leszerveztem őket, de előfordult, hogy megnehezítették a dolgomat, mert lemondták, vagy el sem jöttek.

A Képmás családmagazin jött ezután, ahová ugye Te jelentkeztél?
Igen! Megkérdeztem őket, hogy írhatnék-e nekik cikkeket, és rögtön pozitív visszajelzést kaptam. Voltak próbakörök, megjelent egy-két cikkem, majd elindult a Napfény az üvegben című, befőzésről szóló receptes rovatom, amiért már fizetést is kaptam.

Hogy jött az ötlet, hogy recepteket írj? Miért nem indítottál receptblogot?
A blog túlságosan lerágott csont volt nekem, még akkor kellett volna belekezdeni, amikor még új volt a blogolás, úgyhogy nem láttam értelmét. A rovat ötlete úgy jött, hogy nagyon szerettem befőzni, és folyton azon gondolkodtam, hogy mit főznék össze mivel. Akkor már ismertem a főszerkesztőt, felvetettem neki, hogy lehetne egy befőzéssel foglalkozó rovat, úgyhogy megbeszéltük, hogy havi három recept jelenjen meg. Néha nehéz volt összeszedni a havi adagot, máskor pedig nem tudtam választani. Hónapfüggő volt, de két évig sikeresen ment a rovat.


Van egy olyan recepted, hogy hófehér kókuszlekvár. Hogyan jött az ötlet és a bátorság ahhoz, hogy hozzányúlj ilyen ,,spéci” dolgokhoz?
Mindig is az izgatott, hogy valami újat, valami különlegeset főzzek. Ki akartam lépni abból a berögzült képből, hogy a lekvár megáll a baracklekvárnál, és csak nagymamák készítik, úgyhogy elkezdtem kísérletezni különböző dolgokkal. Volt otthon egy kókuszdió, gondoltam, hogy lekvárt kéne főzni belőle, mert miért ne, végül is gyümölcs, mi törtéhet? Meglepetésemre, annyira finom lett, hogy a férjem a csodájára járt, magában ettük leginkább, de palacsintára kenve is nagyon finom volt.

A rebarbarához is ilyen magabiztosan gyúltál, hogy rebarbaraszörpöt készíts?
A rebarbara számomra nem volt annyira extra, sőt, kitapasztaltam, hogy mivel leginkább semleges íze van, nagyon jól lehet párosítani az eperrel, ráadásul egyszerre van szezonjuk, úgyhogy kitűnő lekvárokat készítettem belőle.

A mirabella-mártást kifejtenéd nekem?
A mirabella népi neve az, hogy fosóka. Ez tulajdonképpen egy kisebb fajta édeskés szilva, de én savanyún is szeretem, csak beszédes a népi neve, úgyhogy ésszel kell enni. Mártásként vadhúsokhoz nagyon finom, de akár csirkéhez is! Kis üvegben ezt is el lehet rakni, és ha húst csinál az ember, rálöttyinteni.

Házi Vegetát is készítettél. Van még ezen kívül egyfajta missziód, hogy ezt vagy azt házilag készíted?
Igen, nagyon szeretem ezeket csinálni, például a krémtúrót csak házilag csinálom, és mérföldekkel jobb, mint a bolti. Az enyém tényleg valami isteni, igazi vaníliamagokkal. Az ilyen dolgokat nem vagyok hajlandó megvenni, ráadásul a bolti krémtúróban a túrót sem érezni, az enyémben van viszont negyed kiló túró, három evőkanál tejföl, kis löttyintés habtejszín, mézből annyi, amilyen kedvem van épp, egy vaníliarúd kikapart magja, és ha feldobom friss eperrel, akkor tényleg mennyei. Lekvárt sem szoktam venni, szeretek ezeken gondolkodni, hogy hogy tudnám megoldani úgy, hogy természetes és otthon előállítható dolgokat készíthessek.

Honnan szerzed az alapanyagokat?
Csak zöldségesnél, mert olyan extra dolgokat nem használok. Van egy nagyon jó zöldségesem itt Budaörsöm, aki tart ilyeneket, hogy mangó, kókusz, meg rebarbara. De szerintem a legtöbb zöldségesnél megtalálhatóak ezek a gyümölcsök.

Akarod majd folytatni ezt a befőzős rovatot?
Nem azt mondom, hogy nem tudnék újat, mert mindig lehet újat, de kicsit már kimerültek a készleteim. De a jövő még bármit hozhat…

Van arra irányuló vágyad, hogy egy bizonyos ország ételeit kipróbáld?
Egy igazi, tradicionális olasz lakomán nagyon szívesen részt vennék. Egy szőlőhegy tetején, egy meseszép ház tornácán ülve, a családommal. Ez nagy-nagy vágyam! Íz világban ez áll hozzám a legközelebb: pasták, paradicsom, bazsalikom.


Most a Családműhely nevű blogban írsz, ami teljesen saját. Honnan jött az ötlet, hogy a családotokról írjatok?
Nagyon nagy a családunk – pontosabban a férjem családja, de a magaménak érzem – és a sógornőmmel kitaláltuk, hogy ezt át kéne adnunk, mert tényleg olyan csodálatos a mi családi életünk. Nem beszéljük ki egymást a hátunk mögött, hanem tényleg nagyon nagy az összetartás, és úgy gondoltuk, hogy ezt valahogy át kéne adni, mert manapság a család sajnos nem annyira értékes kincs, mint amennyire kéne, hogy legyen. Úgy érzi az ember, mintha nem lenne divat jó családnak lenni, úgyhogy fiatalos hangvétellel próbáljuk megmutatni az embereknek, hogy így is lehet. Reménykedünk, hogy tudunk segíteni vagy ötleteket adni, úgy, hogy látják, nálunk milyen például egy szülinapi buli, és reménykedünk, hogy hátha mások is kialakítanak egy szokást ezáltal.

Nem féltek, hogy a kezdeti lelkesedés alább fog hagyni?
Nem, mert a család annyira a mindennapjaink része, hogy mindig lesz téma. A szívügyem ez a blog! Igazából ez az egész még nekem is szokatlan, mert én sem ilyen családban nőttem fel, de nagyon jól, és biztonságban érzem magam, ha velük vagyok. Szeretnénk, ha erősödne a pasis vonal, és a fiúk is beszállnának. Öt apuka motorozik, egy másik srác pedig már írt a lovasíjászatról, aminek a szerelmese lett. A férjem csodás bútorokat készít fából, arról szeretne írni, úgyhogy fog bővülni a témakör.

A színészeket szokták kérdezni arról, hogy mi az álomszerepük. Neked mi az ,,álomszereped?”
Meg fogsz lepődni, nekem a mese és a versek. Rengeteg mesét írtam már, és az a nagy vágyam, hogy mesekönyvem legyen. Amilyen borzasztó a mesekönyv-kínálat ma, olyan nehéz piacképes mesét írni. Nagyon pocsék, blődli vackok jelennek meg, és ezen szeretnék kicsit változtatni.

Köszönöm, hogy eljöttél velem, legközelebb remélem, már a mesekönyved felett fogunk interjúzni! 
Legyen így!


2017/07/07

Levendulás málnalekvár

Mert lekvárt nem csak nagy tételben lehet főzni!

Hozzávalók:
- 500 gramm málna
- egy teáskanál levendulaszirom
- fél csomag dzsemfix
- 15 dkg cukor

Elkészítés:
Elsőként az üvegeket és a tetejüket forró vízzel kiöblítem. (Ebből a mennyiségből nagyjából egy normál befőttesüvegnyi lesz).
A málnákat megmosom, majd lábasba öntöm. Én nem akartam a turmixolással küszködni, úgyhogy krumplinyomóval krémesre nyomkodtam, és így pont annyi darab maradt egyben, amennyit reméltem. Kimérem a 15 dkg cukrot, két evőkanálnyit elkeverek belőle a dzsemifixszel, majd a málnára szórom, és felteszem a tűzre, alacsony lángon. Kevergetem, és amikor forr hozzászórom a maradék cukrot, és kevergetés mellett további öt percig forralom a lekvárt.
Öt perc elteltével minimálisra veszem a lángot, az előkészített üvegeket meleg vízbe állítom, és merőkanalanként adagolom beléjük a lekvárt ügyelve, hogy fokozatosan melegedjenek fel. Ha megvan, jó szorosan rájuk csavarom a tetejüket, és hirtelen fejjel lefelé állítom őket. Így hagyom öt percig, majd alaposan plédbe vagy paplanba takarom őket, és addig hagyom, míg ki nem hűl – kb. egy éjszaka.
Ha jól dolgoztam, az üvegek kupakját nem lehet benyomni, nem gondolnám, hogy ezzel probléma lenne.

Tipp:
Aki biztosra akar menni, szórhat a lekvár tetejére (az üvegbe töltés után) egy késhegynyi nátrium-benzoátot, hogy biztosan tartósítsa, de a dunsztolás is elég kell, hogy legyen.


Nehézség: könnyű
Idő: tíz perc
Adag: egy befőttesüvegnyi (én két kisebbe osztottam)
Mosogatnivaló: kevés

2017/07/01

Zöldséges pulykaszeletek bormártással

Könnyű, nyári főétel.

Hozzávalók:
- 60 dkg apró krumpli
- 0,5 kg zsenge cukkini
- 1 piros kaliforniai paprika
- 3-4 friss zsályalevél
- 1 rozmaringág
- 2 evőkanál olívaolaj
- 4 szelet pulykamellfilé
- 30 g vaj
- 2 evőkanál liszt
- 5 evőkanál balzsamecet
- 1 dl száraz fehérbor
- 1 kávéskanál cukor
- fél tyúkhúsleves kocka
- só

Elkészítés:
A krumplikat enyhén sós vízben megfőzöm héjastul, majd leöntöm róla a vizet. Ideális esetben vékony a héja, úgyhogy nem kell meghámozni utána.
A cukkinikat megmosom, végüket levágom, és felkockázom a cukkinikat. A paprikával is ugyanígy teszek, megtisztítom és felkockázom, majd forró olajba teszem őket, pirítgatom pár percig. Hozzáöntöm a krumplikat, további öt percig sütöm, sóval ízesítem. Ha összesültek a zöldségek fedővel letakarom, és áttérek a húsra. 
A pulykamelleket kissé kiklopfolom, és megszórom liszttel. Egy serpenyőben felolvasztom a vajat és 2 evőkanál olívaolajat, és ha elég forró beleteszem a hússzeleteket, és mindkét oldalukat megkapatom egy kicsit. Hozzádobom a zsályaleveleket, és kisebb darabokra szedett rozmaringágat és néha forgatva öt percig sütöm a melleket.


Hozzáöntöm a balzsamecetet, a bort és a cukrot, és a hús mindkét oldalát sütöm benne 2-2 percig. Felöntöm 2,5 dl vízzel, belemorzsolom a leveskockát, és addig forralom alacsony lángon, míg a szaftja besűrűsödik. (Nekem ez elég sokára látszott bekövetkezni, úgyhogy a végén úgy segítettem rá, hogy belefőztem egy csapott evőkanál lisztet, ez igazi szaftot csinált.)
Ha kész elzárom, és a zöldségekkel tálalom.

Tipp:
Lajos Mari felszeletelt újhagymát süt a zöldségekhez, és zúzott fokhagymát is belefőz a szószba, ami jó, csak újabban nem tolerálja a hagymaféléket a gyomrom, de szerintem ezek nélkül is isteni.


Nehézség: könnyű
Idő: kb. 1 óra
Adag: 4
Mosogatnivaló: közepes


A recept a Lajos Mari magazin 2014/3. számában található.

2017/06/18

Tiramisu bogyós gyümölcsökkel

Hozzávalók:
- 30-35 dkg babapiskóta
- 4 tojás sárgája
- 12 dkg porcukor
- fél kávéskanál őrölt fahéj
- 50 dkg mascarpone sajt
- 2 dl kávé

- 0.5 dl rum vagy pár csepp rumaroma
- egy marék áfonya
- egy marék szeder
- egy marék málna 

Elkészítés:
Lefőzöm a kávét és hagyom hűlni. Ha kihűlt, vagy langyos, belemártogatom a babapiskótát. Nem kell áztatni, csak ippeghogy beletenni és megforgatni. Egyenként mártogatva rakok ki vele egy tálat.




Ezután szétválasztom négy tojás fehérjét a sárgájától, a sárgáját megtartom, hozzáteszem a 12 dkg porcukrot, majd a mascarponét, a fahéjat és jól elkeverem. Eleinte nehéz, de ahogy keveredik és hozzászokik a szobahőmérséklethez a mascarpone, úgy ,,adja meg magát". Ha elkeveredett, és kicsit folyós, ráöntöm a babapiskótára, és szépen elegyengetem rajta. A hűtőbe teszem, legalább 3-4 órára, de inkább egy éjszakára, hogy az állaga vághatóra szilárduljon. Tálalás előtt rászórom a gyümölcsöket, és esetleg mentalevelekkel díszítem.

Tipp:

Kiválóan kiegészíti a savanykás gyümölcs az édes krémet, de a gyümölcsöket össze is lehet turmixolni, és a krémbe keverni, ebben az esetben a tojást én ki szoktam hagyni, mert túl folyós lenne így.

Nehézség: könnyű
Idő: fél óra + "érési idő"
Adag: mi nem aprózzuk el, nálunk 6 adag, de tortaformában elkészítve 8-10 adag is lehet
Mosogatnivaló: kevés

2017/06/11

Epres túrógombóc

Nem szerettem a túrógombócot. Eddig. Ez ízes, krémes, szaftos... Egyszerűen mennyei! 


Hozzávalók:
- 6 dkg vaj
- 2 tojás
- 50 dkg tehéntúró
- 2 evőkanál cukor
- 1 tasak vaníliás cukor
- fél citrom reszelt héja
- 5 evőkanál búzadara
- egy csipet só
- 20 dkg eper + 6 közepes vagy nagyobb darab
- 2 evőkanál porcukor (plusz a szóráshoz)
- kb. 10 evőkanál zsemlemorzsa
- 1 evőkanál olaj

Elkészítés:
A vajat picit megolvasztom – elég, ha krémesebb, ne legyen forró – hozzákeverem a tojások sárgáját és a túrót, majd édesítem a cukorral és a vaníliás cukorral, majd hozzáreszelem a fél citrom héját, és alaposan elkeverem. A két tojás fehérjét egy csipet sóval habosra verem, hozzáforgatom az eddigiekhez, hozzászórom az 5 evőkanál búzadarát, és egy órára hűtőbe teszem. Egy óra elteltével egy nagyobb lábasban enyhén sós vizet felteszek melegedni, és megtisztítom az epreket. Hat közepes méretűt félreteszek, a többit pedig botmixerrel pépesítem, és elkeverek benne 2 evőkanál porcukrot (ízlés szerint persze lehet egyet is, vagy annyit se). Amikor a víz elkezd forrni alacsonyabb lángra veszem, hogy forrjon, de ne zubogjon, bevizezem a kezemet, belemarkolok a túrós kutyulékba, a közepébe teszek egy epret, és gombócot formálok belőle. Szedőlapátra teszem, és beleteszem a forró vízbe. Ugyanígy teszek a többivel is – nekem hat elég nagy gombócom lett – és addig főzöm őket, míg fel nem jönnek a víz felszínére, ez 8-10 perc. Meglepő, de tényleg nem jöttek szét a főzés során! Miután feljöttek a víz tetejére rögtön hideg vízbe teszem őket, hogy ne nyíljanak szét, és míg hűlnek, az olajon megbarnítom picit a zsemlemorzsát. Vigyázni kell vele, mert sokáig nem történik semmi, aztán egyik pillanatról a másikra képes odaégni, úgyhogy nem szabad ott hagyni!
1-2 percet hagyom hűlni a morzsát, meghempergetem benne a gombócokat, és lehet tálalni: félbevágom a gombócot, rácsurgatom az eperszószt, és ha kell még szórok rá porcukrot.

Tipp:
Én konkrétan fürdettem az eperszószban a gombócomat, hjaj, de jó volt…


Nehézség: könnyű
Idő: kb. fél óra + egy óra állás
Adag: 6 elég nagy gombóc
Mosogatnivaló: nem fogok hazudni, sajnos nem kevés… 

2017/05/30

Gasztrointerjú Aradi Tibor humoristával

Gasztrointerjú rovatomban ételről és életről beszélgetek ismert, számomra kedves emberekkel. Az első, aki vállalkozott arra, hogy eltöltsön velem némi időt, Aradi Tibor, humorista. Az volt a kérésem, hogy ha egy mód van rá, jelöljön meg egy éttermet, és ott ejtsük meg a beszélgetést. Vendégem minden egyes megnyilvánulásával levett a lábamról, ráadásul a Komédiás Kávéházban foglalt asztalt, ahová már régóta el szerettem volna jutni.


Miért ezt a helyet választottad?
Könnyű volt a döntés. A Komédiás az egykori Mikroszkóp Színpad mellett van, ahol jó pár évet eltöltöttem. Előadás előtt és után ide jöttem, sőt, amikor épp nem volt előadás, akkor is! Itt tanultam szöveget, volt, hogy egész nap itt voltam.

Kezdjük az elején, ugyanis korántsem a Mikroszkópon indult a karriered. Ahogy Te nevezed „levespostásként”, azaz pincérként kezdted a pályafutásodat. Szeretted?
Ez egy nagyon szép szakma, mondhatnám, művészet. Szerettem. Viszont amikor több száz ember volt az étteremben, és rohangáltunk, mint pók a falon, az már nem nyújtott örömet, belefáradtam. Szerencse, hogy jött a lehetőség, hogy színpadon is tevékenykedhetek, mert nem tudom, mihez kezdtem volna ezzel a felszolgálói végzettséggel.

Próbálok a gasztronómia talaján maradni, ezért megkérdezem: Hogyan ettél kutyát? Aradon a Vodkapolka – avagy hogyan ettem kutyát? volt az egyszemélyes drámád címe. Hogyan jött a felkérés olyan távolról?
A Sas Kabarét meghívta az Aradi Kamaraszínház egy előadásra. Bemutattam a saját műsoromat is, és a színház igazgatója meglátott bennem valamit. Ezt a monodrámát már régen be akarta mutatni. Sok figura bőrébe kellett bújni és nagy büszkeség, hogy beválasztották az év 40 legjobb darabja közé. Szerettem csinálni, de minden előadásba belehaltam egy picit.

Ezt olvastam is a honlapodon, hogy minden bemutató előtt – még ha rádiókabarés is – a mai napig izgulsz, pedig már 25 éve vagy a pályán. El fog ez múlni valaha szerinted?
Erősödni fog. A korral jár. Az ember arra gondol, hogy nem jut majd eszébe a szöveg, és egyre jobban izgul emiatt.

Azt mondtad, hogy ,,soha nem akartam színész lenni. Helyesbítek. Nem voltak színészi ambícióim, de jó volt eljátszani a gondolattal belső magányomban”. Mégis színész lettél. Sodródtál az árral?
Csak felkéréseket vállaltam. Mondtam nemet is, de vannak visszautasíthatatlan ajánlatok, a monodráma például visszautasíthatatlan volt.

Volt példaképed?
Nem is lehet mást mondani, mint Hofit. Nekem ő volt az első kabaréélményem, ezért meg volt pecsételve a sorsom, hogy ezzel fogok foglalkozni.

Amikor próbáltátok a darabot Aradon, a rendező az egyik próbán nem átallott elvinni Téged sörözni. Milyen söröket szeretsz?
Aktuális a történet, ugyanis pont a Csíki Sörből volt botrány. Aradon nem árultak mást, csak Ciucot, ami Csíki Sör. Normál esetben leginkább nyáron sörözöm, a télen kapott belga sörök még várják a sorukat.

Maradjunk az italoknál. A töménnyel hogy állsz?
Ha mindenképpen kell, akkor apósom pálinkáját iszom. De a szervezetem tudja, hogy mi az, ami jót tesz, és mi az, ami nagyon árt, valószínűleg ezért nem kívánom.

Térjünk át az ételekre. Mit szeretsz? Húsos vagy?
Igen, húsos és sajnos szénhidrátos. De tavasszal kezdik a futószezonom, és ilyenkor az étkezésre is odafigyelek.

Nem tudom kikerülni a kérdést: szereted a kókuszt?
Nem annyira, mint amennyire a rádióban átjön. Profin ki tudom nyitni, de magában nem szeretem. A kókuszos csokikat viszont imádom!

El tudod képzelni magad egy híresemberes főzőműsorban?
Nem, mert rólam rögtön kiderülne, hogy ez a szakmám. Nagy bajban lennék egy gasztroműsorban, mert 99%-át elfelejtettem a tanultaknak. És nem is vagyok kreatív. Egyszerű ételeket szeretek készíteni, mint a paprikás csirke, vagy az olasz konyha fogásai. Négy összetevőnél több nem kerül az ételbe: fokhagyma, paradicsom, tészta, bazsalikom, vagy tejszín. Van 10-12 erős receptem, amit rendszeresen elkészítek, és ha végigérek, lehet elölről kezdeni. Ha úgy hívnának, hogy segédkezni kell a főzésben, akkor szívesen eljátszogatnék.

Van egy saját tévéműsorotok Varga Ferenc József kollégáddal, az ATV-n Aradi Varga Show címmel. Valóra vált álom a saját tévéműsor?
Nem volt az álmom, hogy legyen tévéműsorom. A lényeg, hogy olyan feladatot csináljak, amiben jól érzem magam.

A tévéműsor nevén sokat gondolkoztatok?
Kitaláltunk nyolc vagy tíz címet, erre az ATV vezetősége kitalálta a fent említettet. A tévét a nézettség érdekli. Sokan nem tudnának hova tenni egy ismeretlen címet, vagy akár idézetet: – Mondom a Ferinek: Tibi!



Volt egy műsorotok Passziviti címmel, amiben ,,színészek, sportolók, énekesek és politikusok bizonyíthatták be estéről estére, hogy akár humoristaként is megállnák a helyüket”. Mi alapján választottátok ki a szereplőket?
Egyetlen adás volt, és egyetlen vendég. Ez egy nullszaldós történetet lett, és nem akartunk vele többet próbálkozni, viszont a csúcson hagytuk abba. Azért volt Passziviti a címe, mert végre nem rajtunk kellett röhögni, hanem háttérben maradtunk. Megadtuk az irányvonalat, de a vendég volt az, aki az egész estét vitte a hátán.

Megszállottan rajongasz az amerikai fociért. Hogyan találkoztál ezzel a sporttal?
Ezzel kellett volna kezdeni, és két órát beszélek.

Hú, de jó, hogy a végére hagytam!
1987-ben vettük meg az első videomagnónkat Bécsben, és rögtön ki akartam próbálni, hogy hogyan lehet felvenni vele. Az első adás egy egyórás dokumentumfilm volt az amerikai fociról. Elkezdtem visszanézni, és valami eszement módon megtetszett ez az egész. Pár év múlva, amikor bejöttek a műholdas csatornák, folyamatosan figyeltem a meccseket. Legutóbb pedig előfizettem, hogy HD minőségben tudjam nézni őket. Gyűjtöm a relikviákat is, mindig ilyeneket kapok ajándékba. Most karácsonykor megkaptam a kedvenc játékosom mezét Maksa Zolitól és Varga Ferenc Józsitól.

Nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásomat! 

2017/05/26

Epres kókuszgolyók

Hozzávalók:
- 5 gramm vaj
- 2 evőkanál cukor (ne adj' Isten savanyúbb eper esetén ízlés szerint több)
- kb. 17 dkg eper
- 22 dkg háztartási keksz
- 1 tubus sűrített tej
- egy bő kistányérnyi kókuszreszelék

Elkészítés:
Az epreket megmosom, kiszedem a csumájukat, és kis darabokra vágom. Egy kisebb lábasban felolvasztom a vajat, rádobom az epreket és megszórom cukorral és addig melegítem, míg össze nem esik, ez nagyjából 3 perc.


Összeesés előtt


Összeesve

Elzárom, és belekeverem a sűrített tejet. Ha jó vagyok, akkor kellemesen krémes, de sűrűbb állaga van. Ha kihűlt, elkezdem adagolni hozzá a darált kekszet. Nekem 22 dkg kellett, de érdemes fokozatosan adni, mert keksz-függő, illetve attól is függ, hogy mennyi levet enged ki az eper. Ha engedi, hogy golyót formázzak belőle, akkor jó. A golyókat meghempergetem kókuszreszelékben, fél órára hűtőbe teszem, és fogyasztom.

Tipp:
Az élénkebb szín érdekében lehet hozzá piros ételfestéket tenni, de én még nem találtam olyan ételfestéket, aminek nincs kesernyés íze, úgyhogy kihagytam, de ha nagyon színezni akarjuk, az eperszörp talán a legjobb (ha van kéznél) de akkor több keksszel kell számolni.


Nehézség: könnyű
Idő: 20 perc + hűlési idő
Adag: 14-15 golyó
Mosogatnivaló: kevés


A receptet itt találtam.