Gasztroélmény: Makó - Glorius Étterem és Kávéház

A makói étterembe egy kirándulás alkalmával tértünk be. Mint kiderült, hotelként is funkcionál a hely, de az éhes vándorokat is szívesen kiszolgálják. A helyiség rendkívül elegáns, már-már zavarba kerül az egyszeri kiránduló a hely pompáját tekintve. Hogy az ételek milyenek? Lássuk!

A menüsor meglehetősen kurta egy étteremhez képest, lehet választani kétfajta ,,étvágykeltő”, 16 főétel, illetve 3-3 desszert és leves közül. Külön szekciót kap továbbá a Makón oly ismert hagyma: a ,,hagymát hagymával” nevű menüsorban különböző hagymás és halas ételek kapnak lehetőséget fogyasztásra.

Míg megkapjuk az ételt ajándék előételként kapunk kis adag brokkoli krémlevest zellerchipssel. 

Levesünk a ,,fokhagyma krémleves bazsalikom olajjal házi cipóban” nevet viselte, de időben szólt a rendkívül kedves pincér hölgy, hogy nincs cipójuk, úgyhogy ha nem probléma tányérban hozza. Habár négy főből csak kettő fogyasztott levest, kaptunk négy kanalat arra az esetre, ha a másik két fő is ráfanyalodna. A leves elég nagy adag volt, úgyhogy a mennyiséggel nem volt baj, de hiányoltam azt a bizonyos bazsalikom olajat, de ennek ellenére tökéletes fokhagyma krémlevest kaptunk. Egy kis pirított kenyér vagy valami levesbetét nem lett volna rossz hozzá, de isteni finom volt.

Egyik főételünk neve ,,parmezános cézársaláta csirkecsíkkal, tonhallal, garnélával” volt, s naivan azt gondoltam, hogy ebben a csirke, a tonhal és a garnéla is szerepet kap, de választani lehetett. Javaslom ilyen esetben a „ / ” jelet használni, de nem okozott csalódást a dolog természetesen. A garnélát választottam. Sajnos a leves olyan magasra tette a mércét, hogy ez a saláta nem jött át annyira, bár úgy tűnik, magával a cézársalátával lehet a bajom, mert a pirított kenyér zavaró tényező volt számomra. Viszont az alapanyagok frissek voltak, és ez a legfontosabb (bár a garnélák nagyon minik voltak, nem bántam volna, ha lehet érezni a salátán a jelenlétüket).

Másik főételünk a ,,marha hamburger hagymalekvárral, sült újburgonyával” volt. Az alap hamburger íznek érdekes bukét adott az édeskés hagymalekvár, és meglepően jól harmonizált a marhahússal. Nem volt telenyomva majonézzel és ketchuppel, az ízek a maguk természetességében alkották a hamburgert mindenféle adalékszósz nélkül.

A harmadik főétel a „cigánypecsenye „kakastaréjjal” forgatott burgonyával” volt. A „kakastaréjt” dekódolni kellet, mert bár az idézőjelből látszódott, hogy nem szó szerint értendő, mégsem tudta az ember, hogy mire számítson, ám ahogy megpillantja az ember az ételt kiderül a ,,turpisság”. A gusztusos tálalás ellenére az étel nem talált jó fogadtatásra fogyasztójában, mert nem ilyen ízekre számított, s a hagyományos tálalással ellentétben meglehetősen sok szaft társult a pecsenyéhez, úgyhogy meglehetősen új elkészítési módnak tűnt ez.

Negyedik, s egyben utolsó főételünk a „Marosi süllő, fokhagymás vajjal, fűszeres burgonyacikkekkel” volt. A tálalás pazarnak mondható, mindenképpen jól néz ki, ám a fokhagymás ízesítés nem érződik rajta úgy ahogy számított volna rá az ember. A hal íze jó volt, mert mitől lett volna rossz, de valami plusz kellett volna még.

Összességében nem volt rossz élmény, mert minden igényes volt, a helytől elkezdve a tálalásig, csak talán az ételek lehetnének ízesebbek. Ettől függetlenül átutazóban mindenképp ajánlott, hiszen a kiszolgálás kedves, gyors, és az árak sem átlagon felüliek.