Gasztrokönyv: Retro újratöltve

Ha azt mondják, „retro étel” nekem kétféle étel jut eszembe: a hagyományos ízek, amiket csak nagyanyáink tudtak igazán jól csinálni, illetve a menzás ételek, amiket gyerekkoromban ettem az iskolában. A Retro – újratöltve című szakácskönyvben mindkét kategória képviselteti magát.

A könyvet hirtelen végigpörgetvén rég elfeledett tárgyakat fedezek fel díszítőül az ételek mellett. Nagyon gusztusos képek vannak a kötetben, rögtön beugranak az emlékek, hogy hol találkoztam egy-egy fogással.

A kötetben nyolc kategóriába sorolják az ételeket. Vannak levesek, előételek, négyfajta főétel körettel úgy, mint tészták, frissensültek, szaftosak és halak. Külön részt képez továbbá a menza és a vegetáriánus ételek kategóriája.

Az ételek 90%-a olyan amit az ember legalább egyszer már kóstolt életében: tojásleves, Újházy-tyúkhúsleves, hortobágyi húsos palacsinta. A receptek gyakorlatilag azokból az alapanyagokból és ugyanúgy készülnek, ahogy otthon látta az ember.

Néhol az egyszerű ételek bolondítva vannak, például a grízes tészta szerepel a könyvben önmagaként, és rögtön utána úgy, mint „grízes tészta karamellizált sárgabarackkal”. A lebbencsből azt hinné az ember, hogy csak leves készül, ehhez képest főétel is készülhet belőle „öreg lebbencs” néven, kolbásszal, lé nélkül.

Számos étel a hagyományos nevén, hagyományos elkészítéssel található a kötetben, mint például a „paprikás krumpli”, a „tojásos lecsó” és a „pacalpörkölt”.

Sokféle halétel is van, ami ritkaságnak mondható szakácskönyvek esetében, hiszen sok szakácskönyv elegánsan elsiklik a halak fölött. Többféle halra is adnak receptet, így a hekkre, a pontyra és a harcsára.

A köretek közül a hagyományos krumplipürétől egészen a polentáig kapunk tippeket.

A menza kategória tartott a leginkább lázban, hiszen a menzán általában kétfajta ételtípus van: amit soha többé nem szeretnénk enni, és amit senki más nem tudott jól csinálni a konyhásnéniken kívül.

A menza ételek közt kapott helyet a rakott krumpli és a székelykáposzta is, ami számomra nem kifejezetten menzás kaja, viszont a szintén itt szereplő meggyszósz főtt marhával tipikusan utánozhatatlan menzás étel, amit még szerettem is. A zöldborsófőzelék a menzák rejtélye volt számomra, évekig kísérleteztem, míg rájöttem, hogyan kell készíteni. Ebben a könyvben ez is megvan (bár még kipróbálásra vár, hogy olyan-e).

A vegetáriánus ételek közt is érezhető a retro, így a rántott sajtot és a tepsis rakott zöldséget ajánlják elkészítésre.

A receptek leírása nem túl részletes, tán azért is, mert valamennyi alapot mindenki hoz magával az ételek elkészítését illetően, hiszen többségüket rengetegszer láttuk készülni, illetve tudjuk, milyen ízt kell elérnünk.

A könyv megvásárlását elsősorban azoknak ajánlom, akik elveszettnek hitt ízeket szeretnének visszavarázsolni tányérjukra.