Adventi koszorú hamis mézeskalácsból

Ez volt a 2016-os adventi koszorúm, de már nem tudtam feltenni a blogra, mert több minden ellenem volt – a saját hülyeségemet beleértve – így nem sikerült advent első vasárnapjára befejezni. Újra aktuális, úgyhogy végre itt van! 

Hozzávalók:

A tésztához:

- 300 gramm liszt

- 1 csapott teáskanál fahéj

- fél csapott teáskanál szerecsendió

- fél csapott teáskanál gyömbér

- 140 gramm vaj

- 6 evőkanál méz

A cukormázhoz:

- 1 tojás fehérje

- 15-20 dkg porcukor (+5-10 dkg)

- pár csepp citromlé

Továbbá:

- piros ételfesték

- zöld ételfesték

- nyújtható fondant (én Dr Oetkert használtam)

Elkészítés:

Elsőként megterveztem a designt, hogy tudjam, mekkora méreteket kell használnom. Egy 20.5 centi széles kör alakú tepsi segítségével lesz meg a forma, és az egyik köröm közepére kellett egy kisebb kör úgy, hogy pont középen legyen. Ezt egy 8,5 cm szájú pohárral gondoltam kivitelezni, ami azt jelentette, hogy alul és felül 6 centit kellett leszámolnom a tésztán, a pohár száját odailleszteni, és így kivágni egy kört. Mindjárt világosabb lesz, ígérem! 

Először elkészítem a tésztát. A lisztet összekeverem a fűszerekkel, majd hozzádolgozom a vajat úgy, hogy morzsás állagú tésztát kapjak. Hozzáadom a mézet, és addig gyúrom, míg puha tésztát nem kapok (nekem volt már, hogy + egy evőkanál mézre volt szükség). Ha megvan a tészta két gombócba szedem, majd letakarva a hűtőbe teszem 30 percre.

Fél óra elteltével lisztezett munkanapon nagyjából 6 milliméter vastagra nyújtom az egyik tésztagömböt. Szükségem lesz egy szabályos kör-alakú tésztára, úgyhogy rátettem a 20.5 centiméter széles keverőtálat a tésztára, és körbevágtam késsel. Leszedem körüle a nyesedéket, sodrófára tekerem a tésztát és áthelyezem a sütőpapírral bérelt tepsibe. 

További 15 percre tepsistül hűtőbe teszem a tésztát, mialatt a sütőt is előmelegítem 180 fokra. 15 perc elteltével 10-12 percig sütöm a tésztát, majd kiveszem, 5 perc után leveszem sütőpapírostul a tepsiről, és hagyom teljesen kihűlni.

Míg készül az első alapom, készítem a másikat. Ahogy az előbb, a másik tésztagömbből nyújtok egy ugyanakkora kört, mint az előbb, áthelyezem a sütőpapírral lefedett tepsire, és most jön a pohár! Leszámolok hat-hat centit a tészta aljáról és tetejéről, és ha jól dolgoztam, a pohár a tészta közepén pont a két hat centit érinti.

A poharat belenyomom a tésztába, és az így kapott kört eltávolítom a tészta közepéből.

Ennél a pontnál érdemes bepróbálni a gyertyákat a lyukba, és kivágni nekik még egy kis helyet, hogy biztosan elférjenek. Ha megvagyok a végleges formával, 15 percre hűtőbe teszem tepsistül, majd a 180 fokra előmelegített sütőbe tolom 10-12 percre, és ezt is hagyom kihűlni. Ennél a résznél egy napra pihenni tértem.

Másnap a tojás fehérjéből és a porcukorból mázat készítettem. Fokozatosan, evőkanalanként adagoltam a porcukrot a tojás fehérjéhez, amihez közben hozzáadtam a pár csepp citromlevet is. Akkor jó, ha legfeljebb csöpög, de le nem esik a kanálról. Ez nagyjából akkor jön el, mikor már odavágnám az egészet ,,ez sosem lesz kész!!” felkiáltással. Ha megvan a cukormáz, késsel, mint egy kenyeret megkenem a lyuk nélküli tésztámat.

Természetesen annyi eszem volt, hogy megkentem az egészet, nem gondolván arra, hogy de hát a közepén lyuk lesz, de igazából nem volt gond, eltakarítottam a mázat a közepéről, amennyire tudtam. Nem kell sokat kenni rá, de elég sok a máz, marad belőle bőven, de ez terv szerint így kell, hogy legyen. A maradék mázat zacskóba töltöm, és elkötöm a zacskó végét, majd így hűtőbe teszem.

Ha ez megvan összetapasztom a két kört, és hagyom száradni.

Enyhén porcukrozott munkalapra igörgetem a fondantot, és a mintapapírom segítségével akkora kört vágok belőle, amekkora a koszorú. (Ha nincs papír, lehet az eddigi kör alakú tepsivel vágni, de a papír olyan szempontból jobb, hogy annak a közepét is ki tudom vágni, és így könnyebb rögtön akkorára szabni a fondantot, amekkorával be lehet borítani a koszorú tetejét.)

Ha megvan, enyhén porcukrozott sodrófára görgetem épp annyira, hogy fel tudjam venni a munkalapról, majd áthelyezem, és szépen elrendezem a koszorún. Hagyom száradni egy napig, ugyanis a minta a fondanton lesz majd, jó, ha száraz picit a felülete.

Másnap végre kezdődhet a minta készítése! Én nem bíztam a véletlenre, ceruzával rárajzoltam a fondantra, hogy nagyjából hol legyenek a magyalok. Nem nyomtam nagyon rá a ceruzát, egyébként a rajzolás szuperül működik rajta, a radírozás már nem annyira.

Ha elkészült az ,,alaprajz” lehet festeni. Az előző nap hűtőbe rakott tojás fehérje azóta picit folyósabb lett, így belekeverek még egy kis porcukrot. Érdemes szitán keresztül szórni a cukrot, hogy ne legyen csomós, de már lehet kanállal is keverni. A masszából nagyjából egy evőkanálnyit egy kisebb tálba teszek, a maradékot visszazacskózom, mert hamar kiszárad. A mázhoz elkezdek zöld ételfestéket csepegtetni. Minél sötétebbre akarom, annál több ételfesték mehet bele. Itt még előfordulhat, hogy még kell bele majd porcukor, mert az ételfesték is lágyítja a már jól kikevert állagot. E színkeverésnél sokadjára éreztem úgy, hogy ez az egész koszorú-projekt ellenem van, és a vesztemet akarja…

Nem adtam fel, másnap szereztem ténylegesen is zöld ételfestéket, ezzel már sikerült a megfelelő színt elérnem, viszont eddigre már tényleg küszködős volt a mázzal dolgozni, úgyhogy azt javaslom, hogy egy napnál több időre ne tegyük el későbbi felhasználásra.

Ha ez megvan, hasonló módszerrel kikeverem a piros színt is, megpöttyözöm a koszorúmat, hagyom száradni egy napot, és el is készült.

Tipp:

A maradék tésztát újranyújtva finom kekszek, vagy karácsonyi díszek készíthetők.

Nehézség: közepes

Idő: 2 nap (ez nem 48 óra folyamatos robotot jelent!)

Mosogatnivaló: közepes