Tárkonyos csirkehúsleves

Hozzávalók:
- 2 egész csirkemell
- 2 evőkanál olaj
- 2 db sárgarépa
- 1 db fehérrépa
- 1 kisebb zeller
- két marék zöldborsó
- 1 evőkanál tárkony
- 3 dl tejszín
- 4 db erőleves kocka
- 7-11 szem bors
- 2 gerezd fokhagyma
- 2 liter víz
- negyed csokor petrezselyem

Elkészítés:
A csirkemelleket megtisztítom, és kisebb kockákra vágom. Egy nagyobb lábasban olajat hevítek, rádobom a kockára vágott csirkemellet, és fehéredésig pirongatom a húsokat. Ha kifehéredtek, hozzáadom az egy evőkanál tárkonyt, elkeverem, és hozzáadom a felkockázott/karikázott sárgarépákat, a 4 elmorzsolt leveskockát, és felöntöm a 2 liter vízzel. Hozzáadom egyben a meghámozott fehérrépát, a borsót, a zellert, a petrezselymet, a borsszemeket, és a fokhagymákat, majd puhulásig főzöm.
A tejszínből lemérek 3 dl-t, és szobahőmérsékletre teszem (vagy ha elfelejtem, beteszem a mikróba egy picit). Ha minden megfőtt a levesben, egy merőkanálnyit kiveszek belőle, összekeverem a tejszínnel, majd az egészet visszaöntöm a levesbe, és rottyantok rajta egyet. Azért fontos, hogy a tejszín szobahőmérsékletű legyen, mert ha a hűtőből veszed ki, ki fog csapódni a forró levesben.
Tésztával kiegészíthető, de így is tartalmas leves.

Tipp:

Ugyanúgy, mint a hagyományos húsleves, ez is készíthető egész csirkéből is.

Nehézség: könnyű
Idő: kb. 1-másfél óra
Adag: 5-6 tányér
Mosogatnivaló: kevés

Az ötlet innen származik: http://www.nosalty.hu/recept/tarkonyos-csirkeraguleves-tarkonyos-raguleves-3

Vörösboros marharagu

Hozzávalók:
- 60 dkg marhahús
- 1 fej vöröshagyma
- 2 evőkanál paradicsompüré
- 2 evőkanál méz
- 2 evőkanál áfonyalekvár
- 2 dl húsleves (vagy 2 dl víz és egy fél leveskocka)
- 0,5 dl száraz vörösbor (ad neki egy plusz ízt, de enélkül is nagyon finom)
- 3 evőkanál olaj
- só
- bors

Elkészítés: 
A hagymát apróra vágom, és az olajon párolom, majd rárakom a kockákra vágott marhahúst. Míg barnás nem lesz minden darab hús, hagyom, néha megkevergetem. Ha bebarnul, hozzáadom a paradicsompürét, és ezzel is melegítem egy darabig, ezután beleteszem a mézet, jól elkeverem, hagyom, majd hozzáteszem az áfonyalekvárt, ezzel is jól elkeverem, és hagyom a tűzön. Pár perc szünetet mindenképp kell hagyni a három hozzávaló között, nem szabad egyszerre beletenni. Felöntöm 2 dl húslevessel (vagy 2 dl vízzel, és hozzámorzsolok egy fél leveskockát) alacsonyabb lángra veszem, és lefedem. Addig főzöm a húst gyöngyözve, míg puha, omlós nem lesz. Sózom (ésszel, mert az alaplé is sós!) ízlés szerint borsozom. A főzési idő húsfüggő, de másfél óra minimum kell neki. Ha puha a hús, hozzáöntöm a vörösbort, és azzal forralom pár percig, majd elzárom.
Hozzá fogyasztható tészta, tarhonya, vagy bulgur. A képen látható marharagu 200 ml bulgurral készült, amit 400 ml vízben főztem meg. 

Tipp:
Aki szereti 15 dkg felvágott gombát is belefőzhet. A gombát a paradicsompüré-méz-áfonyalekvár triumvirátusa és a húsleves között kell a raguhoz adni.


Nehézség: könnyű
Idő: kb. 2 óra 
Adag: 4
Mosogatnivaló: kevés


A receptet Keleti Andrea: Család, ízek, cha-cha-cha című könyvében találtam.

Béres Alexandra: Ízek a paradicsomból

A 2007-ben kiadott kötet a szerző Súlykontroll Programja során fogyasztható receptek gyűjteménye. A könyv hét fejezetből áll, a levesekből és egytálételekből, reggelikből, snackekből, húsokból, édességekből, italokból és a salátákból. Ezen felül bevezetőként leírást olvashatunk a Súlykontroll Program megfelelő alkalmazásáról.

A Súlykontroll leírása után, a receptek kezdeténél rögtön meglepetés fogad, ugyanis a félreértések elkerülése végett rögtön szembesülünk vele, hogy „1 csésze” illetve ,,1 púpozott evőkanál” hány decinek, vagy dekának felel meg. Első látásra megörülök neki, mert több recepttel találkoztam máshol, ahol ez nem volt tisztázva, de sajnos tényleg csak első látásra öröm…

A reggelik meglehetősen laktatónak tűnnek, függetlenül attól, hogy egyik sem tartalmaz kenyérfélét. Mindegyik recept alatt fel van tüntetve az elkészítési idő, az adag, a nehézség, és a tápanyagok.

A levesek leginkább a csirkés és zöldséges ízeket hozzák. A különböző krémleveseket tejszín helyett joghurttal és tejjel készíti, úgyhogy valószínűleg a sűrűsége a kevés folyadékban rejlik. Szerencsére nem csak a sok helyen látott, ,,vízben megfőzzük” vagy ,,húslevessel felöntjük” kerül elő, hanem pontosan meg van adva, mennyi víz vagy húsleves kell hozzá – illetve hány csésze. Erről a csészézésről hamar kiderül, hogy nem az igazi, ugyanis a 74. oldalon ,,4 csésze zöld hüvelyű bab”-ot ír elő. Nem hülyeség azért a metrikus rendszer!

A snack-ek közt leginkább zöldségeket ropogtathatunk, amik önmagukban is ropognak, de értékelem, hogy próbálkozott feldobni ezeket.

A húsos ételek hatféle húsra íródtak, melyeket külön-külön ,,alfejezetekben” vesz sorra a szerző. Megnyugtató, hogy hiába fogyókúrás könyv, rendkívül sok receptben helyet kap a sajt.

Az édességek kizárólag gyümölcsre épülnek, s a ,,kártékony” kalóriákat a zabkorpa, zabliszt és az édesítőszer váltja ki.

Az italok fejezet picit erőltetett, a ,,hűsítő gyümölcslé” és a ,,szomjoltó citromos víz” elkészítéséhez nem érzem szükségét receptnek.

A ,,vaníliás almashake”-nél az „1/6 csésze ásványvíz” volt a pont, ahol már betelt a pohár. (Mármint… a csésze.) Az elején értékeltem, de ez az állandó csészézés itt ment túlzásba.

A saláták a jól ismert ,,görög saláta” és ,,joghurtos répás káposztasaláta” mellett mutatnak újdonságokat, például a ,,mandarinos sült diós saláta mustáros öntettel” meglehetősen egyedinek hangzik.

Több recepthez tartozik egy-egy, az étellel kapcsolatos történet, vagy leírás.

Hátrány, hogy a Súlykontroll Program három szakaszra épül (az ún. Glikémiás Index három kategóriába sorolja az élelmiszereket, 1-től 100-ig) és a könyvben bemutatott ételekből egy-kettő az, ami a Program első szakaszában (a 30-as indexű élelmiszerekig) fogyasztható.

Összességében jónak tűnnek a receptek, de ott van az a bizonyos ,,de”. Habár tetszik, hogy kevésbé hizlaló hozzávalókból lehet írni egy egész könyvet, hosszútávon valószínűleg megunja az ember a zöldség, a hús és a zabkorpa állandó variálását. Ugyanakkor ahhoz képest, hogy ténylegesen alacsony kalóriatartalmú ételek kaptak helyet a kötetben, szavaznék némi bizalmat ennek a Súlykontrollnak.

Csak az első szakasz elvégzése kell ahhoz, hogy készíthessünk ezekből az ételekből. Na meg egy csésze!

Piña Colada jégkrém

Hozzávalók:
- 150 gramm cukor
- 1 konzerv kókusztej (400 ml)
- 1 érett ananász
- 6 evőkanál víz
- fél citrom leve (aki savanykásabban szereti, annak egy egész citrom leve)
- 4-5 műanyag pohár (mennyisége attól függ, hogy mekkora a pohár)
- 4-5 jégkrémes pálcika

Elkészítés:
A hat evőkanál vizet egy kisebb lábasba teszem, és hozzáadom a 150 gramm cukrot. Alacsony lángon kevergetve hevítem addig, míg fel nem oldódik a vízben a cukor. Ha feloldódott, leveszem a tűzről, és hagyom hűlni.
Az ananászt meghámozom, kivágom belőle a felesleget, és kisebb kockákra vágom a gyümölcshúst. 
Ezután a kihűlt cukros vízbe csurgatom a fél citrom levét és elkeverem. A kókusztejet kiöntöm egy tálba, és elkeverem benne a cukros-citromos víz felét. A lé másik felét hozzáöntöm a feldarabolt ananászhoz, és összeturmixolom. 
Elkezdem feltölteni a poharakat. Egy-egy pohár harmadáig teszek az ananászos püréből, és erre öntök a kókusztejes keverékből a pohár tetejéig. Ezt addig csinálom a poharakkal, míg el nem fogy a hozzávaló.
Ezután fogok egy-egy darab alufóliát, minimum akkorát, hogy betakarja a pohár száját. Középen átszúrom a jégkrémes pálcikával, és így teszem bele a krémbe.

Erre azért van szükség, mert így nem tud annyira elmászni a pálcika.
12 órán át a fagyasztóban tartom, ezután fogyasztható.

Tipp:
Ha van tényleges fagyis kanál, be lehet önteni egy dobozba is, és onnan kanalazni. Viszont mivel inkább jeges, mint krémes, ezért kell a ténylegesen masszív kanál a szedéshez.


Nehézség: könnyű
Idő: fél óra - ebből az ananász hámozása veszi el a legtöbb időt
Adag: 5 pohár
Mosogatnivaló: közepes

Őszibarackos joghurttorta őzgerincben

Hozzávalók:
- nagyjából 500 gramm natúr joghurt (nekem 465 gramm volt)
- 2 darab őszibarack (aki gyümölcsösebben szereti annak 3)
- 1 dl tej
- 15 gramm porzselatin
- 2 evőkanál porcukor
- 12-14 darab háztartási keksz

Elkészítés:
Egy kisebb lábasban felmelegítem a tejet, elzárom a lángot, és elkeverem benne a zselatint. Félreteszem hűlni. 
A joghurtban elkeverem a porcukrot. Ennél a pontnál érdemes kóstolni, hogy elég édes-e. A barackokat megmosom, lehúzom a héjukat, és tetszőleges méretűekre vágom őket, majd elkeverem az édesített joghurtban. Ha a zselatinos tej kihűlt, ezt is elkeverem a joghurtban.
Egy őzgerinc formát kibélelek folpackkal (minél jobban simuljon az őzgerincre, hogy ne legyen nagyon ,,domborműves" a sütemény) és beleöntöm a joghurtos krémet. Egyenletesen eloszlatom, és kirakom a tetejét (ami később az alja lesz) 12-14 darab háztartási keksszel. 14 darabbal már elég szűkös.
Letakarom folpackkal, és a hűtőbe teszem.
1 óra hűlés után ehető, de a keksznek kell egy nap, hogy megpuhuljon.

Tipp:
Bármilyen gyümölccsel készíthető, a háztartási keksz babapiskótával, vagy bármilyen keksszel helyettesíthető.


Nehézség: könnyű
Idő: 20 perc (+ egy óra hűlési idő)
Adag: 4-5 szelet
Mosogatnivaló: kevés

Őszibarackos zabpehely

Sok helyen olvasni a zab áldásos hatásairól, melyek a fogyókúra alatt is segíthetnek. Találtam is recepteket, de mézzel és lekvárral nyakon öntve feleslegesnek éreztem, úgyhogy rámentem a természetes alapanyagokra. Így finom, és kalóriaszegény egyben!

Hozzávalók:

- 65 gramm zab (én nagyobb szeműt használok)
- 150 ml tej
- 2 darab őszibarack

Elkészítés:
A barackokat megmosom, meghámozom, és leszedem a magról a gyümölcshúst. Botmixerrel pürésítem a gyümölcsöt (nem baj, ha maradnak darabok, sőt!)
Egy kisebb lábasban kimérem a zabot, ráöntöm a tejet, és kis lángon felteszem melegedni. Nagyjából 2-3 perc múlva nekiáll forrni. Megkeverem, és elzárom, mert ilyenkor már pudingos állaga lesz.
Tányérba szedem, és hozzáöntöm az őszibarack pürét. Alaposan elkeverem, azon melegében fogyasztom.

Tipp:
Ez tipikus ,,nyárvíz idei" módja az elkészítésnek, de bármilyen gyümölccsel lehet készíteni, eperrel, banánnal, málnával.

Nehézség: könnyű

Idő: 5 perc

Adag: 1

Mosogatnivaló: kevés

Gasztroélmény: Daikichi - japán étterem

Volt bennem némi félelem, mielőtt beléptem a Daikichibe, a Mészáros utcai japán étterembe. Mi lesz ott, tényleg nyers lesz-e az étel, lehet-e ott benn orrot fújni… Hamar kiderült, hogy aggodalmaim teljesen alaptalanok voltak; eddigi étteremteszt helyszínről ilyen elégedetten még nem távoztam.

Az étkészlet is megér pár sort. Az asztalon négy-négy kistányér volt elhelyezve, és egy-egy pár pálcika minden vendégnek. A kés-villa-kanál triumvirátus használatára nincs lehetőség, így aki nem rendelkezik gyakorlattal, annak meggyűlik a baja az étkezéssel.

A kistányérok egyik fajtája barna, míg a másik mintás. A barna kistányérok a szószoknak, a fehérek a főételeknek szolgálnak edényül.

Arra számítottam, hogy mint a hagyományos éttermekben, itt is rendelhető előétel, főétel, és esetleg desszert. Hamar kiderült, hogy tévedtem. A japánoknál – illetőleg ebben az étteremben – minden fogást egyszerre hoznak ki, a levest/előételt és a főételt is, és úgy variálja az ember, ahogy akarja. Desszert a japán éttermekben nem igazán van. Igazából nem is hiányzott.

A leves a miso leves volt. Póréhagymából, és tofuból készült, jó néhány fűszer felhasználásával. Teljesen új, ismeretlen ízeket éreztem, de egyszerűen hibátlan volt.

Miso leves

Ehhez, vagy magában csipegetnivalónak lehetett fogyasztani az ún. ikaage-ből, ami gyakorlatilag egyfajta tintahal chips. Ugyan nem mondanám magam a ,,tengeri herkentyűk” rajongójának, nem tudtam volna megnevezni, hogy mit eszem, csak azt, hogy igen ízletes.

Ikaage

Szintén az előételek csapatát erősítette a gyoza mely tésztába csavart fűszerezett darált marhahús, egyfajta húsos rétes. Megint csak eddig ismeretlen ízekkel találkoztam, csak jót tudok róla szólni. Ebből étkezés után, elvitelre is lehetett venni egy adagot.

 Gyoza

Volt egy ,,zsákbamacska tál” is, ami angolosan a mix fry névre hallgatott, ahol is némi zöldséggel körítve különböző rántott dolgokat tálaltak. Lehetett ez répa, hagyma, vagy akár karaj.

Mix fry

Lehetőségem volt enni a shigure-don -ból, ami fűszerezett főtt rizs, mangalica hússal. Ki gondolta, hogy ebből ilyet lehet kihozni…

Shigure-don

Összességében számomra ájulat volt mind a hagyományok megtartása – kistányérok, pálcika – mind az ételek, hihetetlenül ízletesek voltak egytől-egyig. Feltétlenül javaslom, hogy aki nyitott az újdonságra és a különböző konyhákra, az próbálja ki!

Kiszolgálás: 5/5
Étel: 5/5
Árak: kicsit húzós, de maximálisan megéri