Gasztroélmény: Bock Ermitage, Óbor étterem – Villány

Nászútra mindenképpen olyan helyre szerettünk volna menni, ahol jó borokat lehet inni. Villányt választottuk, és milyen jól tettük! Ilyen jókat régen ettünk és ittunk! A Bock Ermitage-ban szálltunk meg, és itt is vacsoráztunk mindkét nap, egybekötvén némi (?) borozással.

Amint beültünk, és választottunk a menüből, kérdés nélkül, ingyen kaptunk egy üveg rosét, ami meglepő volt számomra, hisz még sosem ittam, pedig milyen jó! Kaptunk továbbá szőlőmagos kenyeret szőlőmagolajjal, amiben fekete vulkáni só csücsült. Érdekes volt mindkettő, hisz nem is hallottam még ilyenről, hogy szőlőmagolaj, ami természetesen köszönő viszonyban nem volt az étolajjal, de még az olívaolajjal sem. Sajtokhoz, illetve ilyen szőlőmagos kenyér jellegű tunkoláshoz ajánlják, és ehhez kiváló is! Nagyon jól elvoltunk a roséval és ezzel a finomsággal, míg hozták a főételt.

Az én ételem ropogós kacscomb volt, májával, kajszibarack mártással, feketeribizlis pürével. A menü szerint ehhez a Hárslevelű bor ajánlott, úgyhogy ebből is kértem hozzá egy decit, hogy teljes legyen az élmény, meglepetésemre azonban vörösbort kaptam hozzá, az újításnak számító Bock and Roll nevű bort, s a pincér szerint jobban is jártam ezzel. Nem tudom, jobban jártam-e, de tény, hogy nagyon finom volt, és ment a kacsához. A kacsáról, és az egészről csak áradozni tudok. A comb puha volt, szaftos, mellé a barackmártással együtt lenyűgöző volt, és a krumplipüré is annyira puha volt és krémes, hogy ájulat, a májról nem is beszélve! Kaptam mellé három kis fasírtgolyó-szerűséget, ami ugyan önmagában finom volt, viszont rontotta az összképet, egyáltalán nem ment a fokhagymás íz ehhez az édes kacsás-barackhoz, úgyhogy hagytam is, a pincér is mondta, hogy hát igen, régebben cékla volt hozzá, ami szerinte is jobb volt. Úgyhogy nálam ez az étel abszolút telitalálat és csoda, még a könnyem is kicsordult a gyönyörtől.

Másik főételünk a ,,Serpenyős Fledermaus rántva, amivel szeretnéd”. Fogyasztója krumplipürével szerette volna, s milyen jól tette, ő is részesedhetett az isteni krémes krumpliból! A fledermaus nem más, mint a ,,bőregér” és a húsnak a leírások szerint kitárt denevérszárnyhoz kell hasonlítania. Nem hasonlít rá (vagy csak megbuknék a Rorschach teszten), de részletkérdés, ugyanis fogyasztója szerint rendkívül finom volt. A hozzá ajánlott Kékfrankos nagyon jól passzolt hozzá, hisz nem volt tolakodó íze, kellemesen csúszott a hús mellé.

Ezzel teljesen jól elvoltunk aznapra, de másnap este folytattuk, bár lazábbra vettük, kellett a hely a bornak. Este 6 órakor percre pontosan kezdődött a pincelátogatás, s habár a sommelier állítása szerint ehhez nem szokott borkóstolás tartozni, most mégis kóstolhattunk. Eszméletlen mennyiségű és nagyságú hordókat láttunk, újakat és régieket, franciát, és magyart.

Úgynevezett trezorok is találhatók a pincében, ahol cégek, vagy akár magánszemélyek is bérelhetnek helyet, hogy tárolják a boraikat (vagy bármi mást, de természetesen bor volt a trezorokban).

Az alant látható a folyosón (ha emlékeim nem csalnak) 1600 hordó van, és hossza jóval átmegy a szomszéd telekre. Itt már jól voltam, ugyanis kóstolónak 2014-es Syraht kaptunk, ami fantasztikus volt, az est fénypontja. Repetázni is lehetett, mert maradt még ott, ahonnan az első adag jött, úgyhogy két pohár bor hamar lecsúszott, ami nekem már elég az üdvösséghez.

A pince után felmentünk, ezúttal bent fogyasztottunk, mert kint hűvös volt (kifogtuk a 17 fokos nyári meleget). Rendeltünk sajtokat, pontosabban törkölyben és szőlőmagolajban pácolt vegyes sajtokat citromkompóttal. Ugyan nem tűnt soknak, eszméletlen mennyiségű sajt volt, alig akart fogyni, bárhogy igyekeztünk. Volt köztük füstölt, édes, és egy semleges sajt is, jól mentek a borokhoz.

Rendeltünk továbbá ,,fűszeres húsos kenceficét”, amihez kenyér és lilahagyma is járt – utóbbi a legnagyobb örömömre. Ezeket fogyasztottuk az ajándék rosé és szőlőmagos kenyér mellé, és nagyon ment a kencefice a szőlőmagos kenyérhez. Nem tudom, miből készült, de isteni volt.

Ha nem lett volna elég a borból, megkóstoltuk a Bock Capellát, amiről több helyről is hallottuk, hogy hát az olyan jó, hogy nagyon, és ez az árán is meglátszik, de egyszer élünk, és nászúton is egyszer vagyunk, miért ne próbáljuk ki?! Nem volt rossz, sőt, de lehet, hogy túl sokat vártam tőle. Ahogy ittam, úgy lett egyre jobb, csak hamar elfogyott az a fél deci (hisz elosztottuk az egy decit).

Összességében csak jókat tudok mondani, mind a kiszolgálásról, mind az ételekről, és a borokról. Fantasztikus gasztrotúra volt.

Étel/Ital: kiváló

Kiszolgálás: udvarias, informatív

Árak: picit húzósak, de megéri az utolsó fillérig