Gasztroélmény: Jamie's Italian - Birmingham

Nemsokára megnyílik Budapesten Jamie Oliver étterme a Jamie’s Italian. Nálunk, Birminghamben már régóta van, de csak most jutottam el odáig, hogy kipróbálom. Micsoda szerencse, hogy oda szervezik a céges vacsorát – gondoltam az est előtt. Tényleg szerencse?

Este negyed 8-ra szólt a foglalásunk nyolc főre. Mivel telt ház volt, eléggé be voltunk nyomorodva, de végülis belefért. A berendezés modern, fiatalos, műanyag székekkel, félhomállyal, és zenével. Ez utóbbi kettőt a negatívumok közé sorolnám, mert habár az evéshez nem kell világosság, szeretem látni és hallani azokat akikkel együtt eszem. Lépjünk túl rajta, fiatalos a hely, ebbe belefér a félhomály és a zene.

Az aktuális ajánlat szerint 20 fontért kaphattunk előételt, főételt és desszertet. Céges vacsora, de nem a cég fizette, úgyhogy sokan döntöttek emellett.

Az előételem az úgynevezett Italian nachos volt. Ez mozzarellával töltött raviolit takart kirántva, szicíliai paradicsomszósszal. Kellemes előétel volt, ötletes, a szósz is ment hozzá. Ígéretes kezdete volt az estének.

A főételem rákos spagetti volt. Ettem már hasonlót étteremben, készítettem is, mi lehet a baj – gondoltam. A külcsín elhanyagolható volt, hiszen rányomtak egy halom hervatag rukkolát. A tészta al dentére főtt, az első pár falat nem volt rossz, bár eléggé fokhagymásnak éreztem, de ahogy ettem úgy vált egyre nehezebbé a fogyasztása, olyan olajos és zsíros volt hosszútávon, hogy képtelen voltam megenni az egészet.

Egy másik főétel a húsgombócos tészta volt. Kaptam belőle kóstolót, és örültem, hogy nem ezt rendeltem, mert a tészta hasonlóan zsíros volt, mint az enyém, a húsgombóc pedig irgalmatlanul meg volt fűszerezve. Nem tudtam pontosan belőni, talán a kakukkfüvet tolták túl, de émelyítő volt a hús íze emiatt. Hárman rendelték ezt, a felét mindenki meghagyta.

Két szerencsés volt, aki steaket ehetett. Eredetileg öten rendelték az említett húst, de azon szomorú hírt közölték, hogy csak két szelet maradt, úgyhogy hárman kénytelenek voltak lemondani róla. Ekkor este fél 8-at mutatott az óra, sejthették volna tán, hogy több hússal kell készülni, nyilván nem ez volt az első péntek estéjük.

A hús maga egyébként elég szegényes volt, ezt is rukkolatakaró fedte, megloccsantva olívaolajjal. Fogyasztóinak nem ízlett, az egyiknek annyira fokhagymás volt, hogy még másnap sem tudott szabadulni az íztől. Ehhez rendeltek polenta chipset és salátát. Egyik sem volt valami hajde, a polenta chipset sem kellett volna erőltetni, hisz ízre teljesen semmilyen, és a kásás állaga sem az igazi valahogy.

Járt a desszert is, de már nem hiányzott. Tiramisut rendeltem, mert azzal nehéz mellélőni, és van összehasonlítási alapom, egyrészt, mert magam is készítettem, másrészt Rómában is volt szerencsém enni eredeti olasz tiramisut. Jamie tiramisuját pohárban szervírozzák narancshéj és csokoládédarabkákkal a tetején. Nem kertelek, két falatot voltam képes enni belőle. A kávéba mártott keksz (piskóta?)réteg bizonyára órákig állt a kávéban, mert gyakorlatilag kenhető állagú és kásás lett tőle a keksz. A mascarpone használatát teljesen zárójelbe tették, mert ugyan volt valami fehér réteg, de ízre és állagra teljesen ugyanazt nyújtotta, mint a barna. Kritikán aluli volt.

Volt aki almás-áfonyás pavlovát kért. Nem ettem még, nem tudom, milyennek kell lennie, de számomra rettenetesen, émelyítően édes volt.

Az est egyetlen pozitívan értékelhető étke a citromos sajttorta volt. Ugyan ettem már olyan sajttortát aminek nehéz a közelébe érni, ennek sikerült. Nem volt tömény, kellemesen könnyed, ízletes volt. Nem értem, ha ilyet is tud Jamie, akkor az összes többi kaja miért nem sikerült?

Megemlíteném a mosdót is. Egyedi stílusú mosdókagylók voltak, viszont nagyon hűvös volt valamiért a mosdóban, és mivel az étterem felett helyezkedett el valami galéria-szerűségen ezért a kézszárító zúgása annyira betöltötte a teret, hogy nem lehetett érteni a másik szavát mialatt zúgott egy kézszárító. Persze, az ember ne beszélgetni akarjon a mosdóban.

Az étterem egyfajta szentély is, számos Jamie’s emléktárgyat lehet kapni, így könyveket, tálakat, konyharuhákat, eredeti olasz olívabogyót, olívaolajat, paradicsomkonzervet, mindezt horribilis összegekért. (A kép minőségéért elnézést kérek, nem mertem vakuzni.)

Összességében nagyon nagy csalódás volt az étterem. Bár a könyvétől sem voltam eldurranva, azt úgy gondolom, hogy tudja, hogy mit miért csinál, és mi a jó.

„Három különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál”: angol kollégák, Jamie olasz ételei, és én, a magyar gasztroblogger, s valahogy nagyon nem sikerült egymásra hangolódnunk. Hogy a mi ízlésünkkel van-e a baj, vagy tényleg újra kellene gondolni az étkek elkészítési módját azt majd mindenki eldöntheti Jamie budapesti éttermében.