A helyi könyvtárban pillantottam meg Keleti Andrea
2010-ben íródott könyvét.
A Vacsoracsatában láttam, hogy igen otthonosan mozog
a konyhában, úgyhogy kíváncsi voltam a kötetre.
A meglehetősen kis alakú kiadvány 152 oldalon
keresztül ad betekintést abba, milyen ételeket szokott tenni Andrea a családja
asztalára.
Az ételek négy különböző fejezetre vannak osztva: reggelikre,
főételekre, vendégváró ételekre és süteményekre, édességekre. Minden fejezet
elején található hat, a szerző szerint nélkülözhetetlen alapanyag az adott
ételtípusokhoz.
Az ételek leírása kifejezetten egyszerű, és pár
sorban azt is megtudjuk, hogy Andrea honnan, kitől tanulta az aktuális
receptet, vagy mi a különleges benne, illetve milyen hasznos vitamin található
az ételben.
Meglepő, mennyiféle reggelivel lehet kínálni a
családot, habár többségük leginkább hétvégére való – lásd ,,Nagyi krumplis lángosa” illetve a „Túrós lepény gyümölcsmártással” mivel nem fél órába telik az
elkészítésük. Ennek ellenére bármely más étkezésre nagyon szimpatikusak a
reggelire ajánlott receptek.
A levesek és főételek, avagy a ,,Finomat
egészségesen” fejezet kifejezetten a házias ízekre megy rá, ugyanakkor nem csak
a magyar konyhából ad ízelítőt. Leginkább zöldséges ételeket ajánl, de van
szerepe a különböző húsféléknek is. Az egész szakácskönyvet átjárja, hogy ha
nem is mániákusan, de a szerző odafigyel arra, hogy egészségesen étkezzen,
úgyhogy a töltött paprika is újragondolt, ugyanis a tölteléket rizs helyett
zabpehellyel tölti meg. Így is biztosan finom.
A ,,Vendégváró” című fejezetben is található mind
zöldség, mind húsféleség, akár ropogtatnivaló, akár főétel formájában. Igazán
kívánatos, szemet gyönyörködtető étkek vannak ebben a fejezetben is.
Az utolsó, édességeket ajánló fejezetben sem tudok
kifogásolnivalót találni, egyik recept sincs túlgondolva, túldíszítve, és
továbbra sem bonyolult a leírásuk.
Ha nagyon kukacoskodni akarnék, nehezményezném, hogy
néhány receptnél „tipp”-ként ajánl bizonyos típusú serpenyőt, vagy lábast,
illetve bizonyos vendéglátóhelyek logója is szerepel egy-egy recept képén –
látszólag ok nélkül.
Sokáig fogalmam nem volt róla, ki az a Keleti
Andrea, így csírájában sem tapasztalom magamon, hogy elfogult lennék, de a
receptek könnyedsége, stílusa, és egyszerűségük nagyon tetszik. Állítom, hogy
egytől-egyig elkészíteném a benne szereplő ételeket, mert nem igényelnek
,,idegen” hozzávalókat. Erre azt kell mondjam, sajnálom, hogy csak könyvtári.