Gasztroélmény: Cafe Frei

Az Örs Vezér téri Árkád Librijében járkálván úgy gondoltuk, csak ki kéne próbálni Frei Tamás kávézóját! A könyveiért odáig voltam, s ha a kávéi fele olyan jók, mint az írásai, már megéri!

(Az itallapon kiemeli, hogy a kávék nevei semmilyen formában nem használhatók fel, de hogy át tudjam adni az élményt, kénytelen vagyok a ezeket is megjeleníteni. Remélem, nem leszek “Frei-jelentve”.)

A helyiség kellemesen bevilágított, tipikusan kávézói hangulatú. A bútorok inkább sötétítik a teret, de a fények pont kiegyenlítik. A falon papagájos tapéta látható, ami személy szerint nekem rendkívül imponál.

Minden asztalon van egy aktuális havi lap, amiben Frei Tamás saját szerzeményei olvashatók, s melyben az itallap is megtalálható.

Rendkívül igényes, részletes leírásokat találunk minden egyes rendelhető teáról és kávéról.

Amint kitalálja az ember a szíve vágyát, a pulthoz kell járulni és leadni a rendelést. Fizetés után a számlán látható a rendelés sorszáma, és mint a bankban, egy kis monitoron mutatják be a számokat. Amint meglátja az ember a saját számát, elhozhatja a pulttól a rendelést.

Hiába a két rendelés, egy szalvátát kapunk, bár ez biztosan pótolható, nem érdeklődtem utána. Cukor nincs az asztalon, egy kis polcról lehet ideiglenesen elvinni a cukrot, melyből van barna és fehér is.

Egyik kávénk a “Bécsi capucchino” volt.

                                                                   Bécsi capucchino

Közepesen kellemes a kávé, kicsit híg, de cukorral feljavítható.

A párizsi tejeskávé az itallapban látható módon, fahéjszívvel volt tálalva, ezt értékeltem.

                                                                    Párizsi tejeskávé

Nem éreztem ugyan benne semmi különlegeset, hagyományos tejeskávénak hatott, habos tejjel a tetején, némi cukorral finom volt.

A Római espresso finom, intenzív, “kávé kávé” ízű volt, 5-ös skálán 4-est simán kiérdemel.

                                                                   Római espresso

A Párizsi vaníliakávét másodjára próbálom, keresem benne a vaníliát. Habár intenzívebb vaníliaízre számítok, finom, és a bögre, amiben kapom mindig előhozza belőlem, hogy milyen jó lenne egy ilyen otthonra is.

                                                                  Párizsi vaníliakávé

Utolsóként a ,,marokkói tejeskávét” próbáltuk ki. Kellemes, tartalmasabb ízű kávé, erősebb a capucchinónál.

                                                                Marokkói tejeskávé

Hogy teljesebb legyen a kép egy teát, az Earl grey-t is kipróbáltuk. Finom, igazi tea, markáns, karakteres ízű. Szűrőt is adnak hozzá, s a számlán feltüntetett ajánlat szerint 3-5 perc áztatás után kell kivenni a teát.

                                                                        Earl grey tea

Fogyasztás közben hol puha kanapé-szerűségen, hol antiknak tűnő székeken lehet helyet foglalni, s közben élvezni a kilátást a nyüzsgő Librire.

Az árak közepesek, feltételezem, lehetnének sokkal drágábbak is, két tételt 700-800 forint között lehet kapni.

Összességében szívesen betérünk, mert habár a leírások ellenére nem érzi azt az ember, hogy milyen különlegesek a kávék, semmivel nem marad el egy ismertebb kávézótól, sőt, az otthoni elkészítést megsegítendő kávé és teafű a helyszínen vásárolható.

Kiszolgálás: 5/1, de csak azért, mert magunknak kell odamenni mind rendelni, mind elhozni a kávét. Persze nem esik le a karikagyűrű az ember ujjáról, de jobban esne, ha az asztalhoz hoznák. Viszont amellett, hogy oda kell menni érte, senki nem mondja, hogy ez a tiéd, vidd, oda sem hederítenek az emberre. De lehet, hogy csak az igényeim nagyok.

Ár: 5/3

Íz: 5/4