Gasztrointerjú Aradi Tibor humoristával

Gasztrointerjú rovatomban ételről és életről beszélgetek ismert, számomra kedves emberekkel. Az első, aki vállalkozott arra, hogy eltöltsön velem némi időt, Aradi Tibor, humorista. Az volt a kérésem, hogy ha egy mód van rá, jelöljön meg egy éttermet, és ott ejtsük meg a beszélgetést. Vendégem minden egyes megnyilvánulásával levett a lábamról, ráadásul a Komédiás Kávéházban foglalt asztalt, ahová már régóta el szerettem volna jutni.

Miért ezt a helyet választottad?

Könnyű volt a döntés. A Komédiás az egykori Mikroszkóp Színpad mellett van, ahol jó pár évet eltöltöttem. Előadás előtt és után ide jöttem, sőt, amikor épp nem volt előadás, akkor is! Itt tanultam szöveget, volt, hogy egész nap itt voltam.

Kezdjük az elején, ugyanis korántsem a Mikroszkópon indult a karriered. Ahogy Te nevezed „levespostásként”, azaz pincérként kezdted a pályafutásodat. Szeretted?

Ez egy nagyon szép szakma, mondhatnám, művészet. Szerettem. Viszont amikor több száz ember volt az étteremben, és rohangáltunk, mint pók a falon, az már nem nyújtott örömet, belefáradtam. Szerencse, hogy jött a lehetőség, hogy színpadon is tevékenykedhetek, mert nem tudom, mihez kezdtem volna ezzel a felszolgálói végzettséggel.

Próbálok a gasztronómia talaján maradni, ezért megkérdezem: Hogyan ettél kutyát? Aradon a Vodkapolka – avagy hogyan ettem kutyát? volt az egyszemélyes drámád címe. Hogyan jött a felkérés olyan távolról?

A Sas Kabarét meghívta az Aradi Kamaraszínház egy előadásra. Bemutattam a saját műsoromat is, és a színház igazgatója meglátott bennem valamit. Ezt a monodrámát már régen be akarta mutatni. Sok figura bőrébe kellett bújni és nagy büszkeség, hogy beválasztották az év 40 legjobb darabja közé. Szerettem csinálni, de minden előadásba belehaltam egy picit.

Ezt olvastam is a honlapodon, hogy minden bemutató előtt – még ha rádiókabarés is – a mai napig izgulsz, pedig már 25 éve vagy a pályán. El fog ez múlni valaha szerinted?

Erősödni fog. A korral jár. Az ember arra gondol, hogy nem jut majd eszébe a szöveg, és egyre jobban izgul emiatt.

Azt mondtad, hogy ,,soha nem akartam színész lenni. Helyesbítek. Nem voltak színészi ambícióim, de jó volt eljátszani a gondolattal belső magányomban”. Mégis színész lettél. Sodródtál az árral?

Csak felkéréseket vállaltam. Mondtam nemet is, de vannak visszautasíthatatlan ajánlatok, a monodráma például visszautasíthatatlan volt.

Volt példaképed?

Nem is lehet mást mondani, mint Hofit. Nekem ő volt az első kabaréélményem, ezért meg volt pecsételve a sorsom, hogy ezzel fogok foglalkozni.

Amikor próbáltátok a darabot Aradon, a rendező az egyik próbán nem átallott elvinni Téged sörözni. Milyen söröket szeretsz?

Aktuális a történet, ugyanis pont a Csíki Sörből volt botrány. Aradon nem árultak mást, csak Ciucot, ami Csíki Sör. Normál esetben leginkább nyáron sörözöm, a télen kapott belga sörök még várják a sorukat.

Maradjunk az italoknál. A töménnyel hogy állsz?

Ha mindenképpen kell, akkor apósom pálinkáját iszom. De a szervezetem tudja, hogy mi az, ami jót tesz, és mi az, ami nagyon árt, valószínűleg ezért nem kívánom.

Térjünk át az ételekre. Mit szeretsz? Húsos vagy?

Igen, húsos és sajnos szénhidrátos. De tavasszal kezdik a futószezonom, és ilyenkor az étkezésre is odafigyelek.

Nem tudom kikerülni a kérdést: szereted a kókuszt?

Nem annyira, mint amennyire a rádióban átjön. Profin ki tudom nyitni, de magában nem szeretem. A kókuszos csokikat viszont imádom!

El tudod képzelni magad egy híresemberes főzőműsorban?

Nem, mert rólam rögtön kiderülne, hogy ez a szakmám. Nagy bajban lennék egy gasztroműsorban, mert 99%-át elfelejtettem a tanultaknak. És nem is vagyok kreatív. Egyszerű ételeket szeretek készíteni, mint a paprikás csirke, vagy az olasz konyha fogásai. Négy összetevőnél több nem kerül az ételbe: fokhagyma, paradicsom, tészta, bazsalikom, vagy tejszín. Van 10-12 erős receptem, amit rendszeresen elkészítek, és ha végigérek, lehet elölről kezdeni. Ha úgy hívnának, hogy segédkezni kell a főzésben, akkor szívesen eljátszogatnék.

Van egy saját tévéműsorotok Varga Ferenc József kollégáddal, az ATV-n Aradi Varga Show címmel. Valóra vált álom a saját tévéműsor?

Nem volt az álmom, hogy legyen tévéműsorom. A lényeg, hogy olyan feladatot csináljak, amiben jól érzem magam.

A tévéműsor nevén sokat gondolkoztatok?

Kitaláltunk nyolc vagy tíz címet, erre az ATV vezetősége kitalálta a fent említettet. A tévét a nézettség érdekli. Sokan nem tudnának hova tenni egy ismeretlen címet, vagy akár idézetet: – Mondom a Ferinek: Tibi!

Volt egy műsorotok Passziviti címmel, amiben ,,színészek, sportolók, énekesek és politikusok bizonyíthatták be estéről estére, hogy akár humoristaként is megállnák a helyüket”. Mi alapján választottátok ki a szereplőket?

Egyetlen adás volt, és egyetlen vendég. Ez egy nullszaldós történetet lett, és nem akartunk vele többet próbálkozni, viszont a csúcson hagytuk abba. Azért volt Passziviti a címe, mert végre nem rajtunk kellett röhögni, hanem háttérben maradtunk. Megadtuk az irányvonalat, de a vendég volt az, aki az egész estét vitte a hátán.

Megszállottan rajongasz az amerikai fociért. Hogyan találkoztál ezzel a sporttal?

Ezzel kellett volna kezdeni, és két órát beszélek.

Hú, de jó, hogy a végére hagytam!

1987-ben vettük meg az első videomagnónkat Bécsben, és rögtön ki akartam próbálni, hogy hogyan lehet felvenni vele. Az első adás egy egyórás dokumentumfilm volt az amerikai fociról. Elkezdtem visszanézni, és valami eszement módon megtetszett ez az egész. Pár év múlva, amikor bejöttek a műholdas csatornák, folyamatosan figyeltem a meccseket. Legutóbb pedig előfizettem, hogy HD minőségben tudjam nézni őket. Gyűjtöm a relikviákat is, mindig ilyeneket kapok ajándékba. Most karácsonykor megkaptam a kedvenc játékosom mezét Maksa Zolitól és Varga Ferenc Józsitól.

Nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásomat!