Nyuszis pogácsa

A húsvéti asztal ékessége lehet ez a különleges formájú sütemény. Rettentő vacakolós, úgyhogy vagy azoknak ajánlom, akik minden idegszálukat előkészítik, vagy azoknak, akiknél csapatmunkában fog készülni.

Hozzávalók:
- 30 dkg finomliszt
- 250 vaj
- 6 evőkanál víz
- 1 evőkanál ecet
- 1 teáskanál só
- 8 dkg sajt (trappista a legegyszerűbb)
- 1 tojás
- nagyszemű só
- tökmag
- darálatlan mák
- lenmag

Elkészítés:
Elkészítem a tésztát: a lisztet összegyúrom a szobahőmérsékletű vajjal, majd hozzáadom a vizet, az ecetet, a sót, és a reszelt sajtot, s ezekkel is jól összegyúrom. Folpackba csomagolva hűtőbe teszem, s egy éjszakán át bent hagyom. Másnap kiveszem, 10-20 percet hagyom szobahőmérsékleten akklimatizálódni egy kicsit. 
Lisztezett felületen nagyjából 8 mm vastagra nyújtom a tésztát, és pogácsaszaggatóval kiszaggatok pár kört, s ezeket sütőpapírral bélelt tepsibe rakom, majd lekenem egy felvert tojással.
Nyúlfül alakokat vágok késsel a tésztából, és a már kiszaggatott körökre teszem fül gyanánt. 

A tésztából egy darabot picit vékonyabbra nyújtok, s innen gyűszűvel szaggatok köröket. A gyűszűt lisztbe mártom a szaggatások előtt, majd ha magától nem jön picit megütögetem, és így kijön belőle a tészta. Nyulanként két ilyen gyűszűs karika kell, amiket ráhelyezek a tojással lekent pogácsákra, ,,arc-tájékra".
Ezeket is lekenem tojással, s jöhet a díszítés: a mákszemeket a kis pofikba nyomkodom, egy-egy tökmagot teszek a szemeknek. A fogakat kétféleképpen próbáltam, nagyszemű sót is lehet odarakni, de szezámmagot is. Az orrhoz lenmagot használok.

Kísérleteztem azzal, hogy hosszában félbevágom a tökmagot,  így még kacsintós nyuszit is lehet csinálni.

A fülekkel is lehet kísérletezni, különböző állásokba rakva őket.

Rettentőmód időigényes, úgyhogy érdemes néha újra rámenni a tojással azt amin éppen dolgozunk, mert mire odajutunk már rég beszívta a kezdeti lekenést.

Ha az utolsó pár darabnál járok előmelegítem a sütőt 180 fokra, és 15-20 perc alatt aranybarnára sütöm.

Tipp:

Egyedül egy egész délutánt is kitesz, úgyhogy ha egy mód van rá érdemes bevonni a családot, mert úgy viszont jó móka! Az egyik szaggat, a másik összerak, a harmadik díszít, és a negyedik-ötödiknek is lehet feladatot adni. Viszont nagyon aranyosak, és finomak, úgyhogy megéri!

Nehézség: közepes (nehéznek nem mondanám, de koncentráció, és türelem kell hozzá)

Idő: 2-3 óra (plusz a tésztának egy éjszaka a hűtőben)

Adag: kb. 40 darab nyuszi

Mosogatnivaló: kevés

A recept és az ötlet innen van: http://www.nosalty.hu/recept/husveti-nyuszi-pogacsa

Kisegerek tojásból

A Blogkóstoló nevű gasztroblogos ,,rendezvény" után egy másikra találtam rá, melynek neve ,,Egy falat irodalom". Ennek keretében bármely olyan recept feltölthető, melyet irodalmi alkotás ihletett.
Az én kis egérkéimet Vavyan Fable Ezüstegér című regénye ihlette, mely számomra a ,,letehetetlen" kategória.

Hozzávalók:

-3 darab főtt tojás

-2-3 darab fekete olívabogyó

-3-4 kisebb fajta retek

-2 szál snidling

Elkészítés:

A főtt tojásokat hosszában félbevágom, és egyet a kínáló tálra helyezek. Azért érdemes ezzel kezdeni, mert a sárgája hajlamos kiesni, nem nagyon bírja a gyűrődést. A tojás csúcsosabb végén egy szívószál segítségével csinálok két lyukat a szemeknek. Ehhez benyomom a szívószál végét a tojás fehérjébe, óvatosan körbeforgatom, és kipiszkálom a kivágott részt. Az olívabogyókat félbevágom, és a szívószállal ebből is vágok kis fekete köröket.

A kapott olívahengerkéket ,,beültetem” a tojás fehérjén képzett lyukakba. Készen is vannak a szemek.

A retkeket megmosom, lecsippentem a végüket, és vékony szeleteket vágok belőlük. Nem kell, hogy elhajoljon, de túl vastag se legyen. Legjobban a retkek végét lehet fülnek felhasználni, mert ha túl nagy a levágott retek, az idétlenül néz ki. Pici metszést ejtek a tojáson ott ahol a fülek ,,nőnek” és besegítem a retekszeleteket a résbe.

A snidlinget felvágom nagyjából 3-4 centis darabokra, picit beleszúrok az egérkék fenekébe, és beledugom a snidlinget, mert egy egérhez mindenképp dukál a farkinca!

 Tipp:

Akik olyan elborultak, mint én, sajtot is készíthetnek, s a szívószállal a sajtból, és sajtba is vághatnak kis köröket, hogy olyan legyen, mint a mesékben.

S végül az említett könyv, mely ihlette az egérkéket (akik nincsenek ezüstből):

Nehézség: közepes (kicsit pepecs)

Idő: 30 perc (tojásfőzéssel együtt)

Adag: 2

Mosogatnivaló: kevés

Kacsacombok vörösboros áfonyamártással

Hozzávalók:
- 4 kacsacomb
- 2 evőkanál olívaolaj
- 13 dkg sárgarépa
- 1 nagyobb hagyma (kb. 10 dkg)
- 1 dl alaplé (vagy 1 dl víz, hozzá egy fél leveskocka)
- 2 púpos evőkanál paradicsompüré
- 2 dl vörösbor
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 kávéskanál mustár
- 200 g áfonyalekvár

Elkészítés:
A kacsacombokat mindkét oldalon több helyen hosszában bevágom, hogy könnyebben kisüljön a zsír. Egy nagyobb lábasban felhevítem a két evőkanál olívaolajat, ráteszem a combokat, és alacsony lángon, néha megfordítva kisütöm belőlük a zsírt. Ennek ideje comb-függő, de 30-40 perc alatt ki kell sülnie minden zsírnak. Míg sülnek a kacsacombok a répát kockákra vágom, és felteszem főni 1,5 dl vízben amihez teszek egy fél leveskockát. (Érdemes picit több vizet tenni arra az esetre, ha elpárologna).
Ha kisül a zsír a kacsacombokat átrakom egy alufóliával kibélelt tepsibe.

Letakarom a combokat, és nekiállok a szósznak.
A hagymát kockákra vágom, a fokhagymát karikákra, és rádobom őket a kacsából kisült zsírra. Párolom egy kicsit a hagymaféléket, majd hozzáadom a főtt répát, az alaplevet, a paradicsompürét, a vörösbort, a mustárt, és az áfonyadzsemet, majd összefőzöm. A sütőt 180 fokra kapcsolom. A mártást összeturmixolom, ráöntöm a kacsacombokra, letakarom alufóliával, és beteszem a sütőbe. 90 perc alatt készre sütöm.
Krumplipürével tálalom.

Tipp:
Érdemes egy óra sütés után már nézni, mert sütőfüggő is lehet, hogy mennyi idő alatt van kész.


Nehézség: közepes
Idő: kb. 2 és fél óra
Adag: 4
Mosogatnivaló: közepes

Gasztroélmény: Jamie's Italian - Birmingham

Nemsokára megnyílik Budapesten Jamie Oliver étterme a Jamie’s Italian. Nálunk, Birminghamben már régóta van, de csak most jutottam el odáig, hogy kipróbálom. Micsoda szerencse, hogy oda szervezik a céges vacsorát – gondoltam az est előtt. Tényleg szerencse?

Este negyed 8-ra szólt a foglalásunk nyolc főre. Mivel telt ház volt, eléggé be voltunk nyomorodva, de végülis belefért. A berendezés modern, fiatalos, műanyag székekkel, félhomállyal, és zenével. Ez utóbbi kettőt a negatívumok közé sorolnám, mert habár az evéshez nem kell világosság, szeretem látni és hallani azokat akikkel együtt eszem. Lépjünk túl rajta, fiatalos a hely, ebbe belefér a félhomály és a zene.

Az aktuális ajánlat szerint 20 fontért kaphattunk előételt, főételt és desszertet. Céges vacsora, de nem a cég fizette, úgyhogy sokan döntöttek emellett.

Az előételem az úgynevezett Italian nachos volt. Ez mozzarellával töltött raviolit takart kirántva, szicíliai paradicsomszósszal. Kellemes előétel volt, ötletes, a szósz is ment hozzá. Ígéretes kezdete volt az estének.

A főételem rákos spagetti volt. Ettem már hasonlót étteremben, készítettem is, mi lehet a baj – gondoltam. A külcsín elhanyagolható volt, hiszen rányomtak egy halom hervatag rukkolát. A tészta al dentére főtt, az első pár falat nem volt rossz, bár eléggé fokhagymásnak éreztem, de ahogy ettem úgy vált egyre nehezebbé a fogyasztása, olyan olajos és zsíros volt hosszútávon, hogy képtelen voltam megenni az egészet.

Egy másik főétel a húsgombócos tészta volt. Kaptam belőle kóstolót, és örültem, hogy nem ezt rendeltem, mert a tészta hasonlóan zsíros volt, mint az enyém, a húsgombóc pedig irgalmatlanul meg volt fűszerezve. Nem tudtam pontosan belőni, talán a kakukkfüvet tolták túl, de émelyítő volt a hús íze emiatt. Hárman rendelték ezt, a felét mindenki meghagyta.

Két szerencsés volt, aki steaket ehetett. Eredetileg öten rendelték az említett húst, de azon szomorú hírt közölték, hogy csak két szelet maradt, úgyhogy hárman kénytelenek voltak lemondani róla. Ekkor este fél 8-at mutatott az óra, sejthették volna tán, hogy több hússal kell készülni, nyilván nem ez volt az első péntek estéjük.

A hús maga egyébként elég szegényes volt, ezt is rukkolatakaró fedte, megloccsantva olívaolajjal. Fogyasztóinak nem ízlett, az egyiknek annyira fokhagymás volt, hogy még másnap sem tudott szabadulni az íztől. Ehhez rendeltek polenta chipset és salátát. Egyik sem volt valami hajde, a polenta chipset sem kellett volna erőltetni, hisz ízre teljesen semmilyen, és a kásás állaga sem az igazi valahogy.

Járt a desszert is, de már nem hiányzott. Tiramisut rendeltem, mert azzal nehéz mellélőni, és van összehasonlítási alapom, egyrészt, mert magam is készítettem, másrészt Rómában is volt szerencsém enni eredeti olasz tiramisut. Jamie tiramisuját pohárban szervírozzák narancshéj és csokoládédarabkákkal a tetején. Nem kertelek, két falatot voltam képes enni belőle. A kávéba mártott keksz (piskóta?)réteg bizonyára órákig állt a kávéban, mert gyakorlatilag kenhető állagú és kásás lett tőle a keksz. A mascarpone használatát teljesen zárójelbe tették, mert ugyan volt valami fehér réteg, de ízre és állagra teljesen ugyanazt nyújtotta, mint a barna. Kritikán aluli volt.

Volt aki almás-áfonyás pavlovát kért. Nem ettem még, nem tudom, milyennek kell lennie, de számomra rettenetesen, émelyítően édes volt.

Az est egyetlen pozitívan értékelhető étke a citromos sajttorta volt. Ugyan ettem már olyan sajttortát aminek nehéz a közelébe érni, ennek sikerült. Nem volt tömény, kellemesen könnyed, ízletes volt. Nem értem, ha ilyet is tud Jamie, akkor az összes többi kaja miért nem sikerült?

Megemlíteném a mosdót is. Egyedi stílusú mosdókagylók voltak, viszont nagyon hűvös volt valamiért a mosdóban, és mivel az étterem felett helyezkedett el valami galéria-szerűségen ezért a kézszárító zúgása annyira betöltötte a teret, hogy nem lehetett érteni a másik szavát mialatt zúgott egy kézszárító. Persze, az ember ne beszélgetni akarjon a mosdóban.

Az étterem egyfajta szentély is, számos Jamie’s emléktárgyat lehet kapni, így könyveket, tálakat, konyharuhákat, eredeti olasz olívabogyót, olívaolajat, paradicsomkonzervet, mindezt horribilis összegekért. (A kép minőségéért elnézést kérek, nem mertem vakuzni.)

Összességében nagyon nagy csalódás volt az étterem. Bár a könyvétől sem voltam eldurranva, azt úgy gondolom, hogy tudja, hogy mit miért csinál, és mi a jó.

„Három különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál”: angol kollégák, Jamie olasz ételei, és én, a magyar gasztroblogger, s valahogy nagyon nem sikerült egymásra hangolódnunk. Hogy a mi ízlésünkkel van-e a baj, vagy tényleg újra kellene gondolni az étkek elkészítési módját azt majd mindenki eldöntheti Jamie budapesti éttermében.