A sorozatot ,,Gasztrokönyv" címke alatt indítom útjára. Az első részben Kulka János Önételrajzával ismerkedhettek meg.
Egyre több ismert ember ad ki különböző témákra épülő kötetet. Sokan egy receptkönyvben találják meg önmagukat, és ki tudja, valóban tudnak-e főzni, vagy csak a nevüket adják hozzá.
Kulka János is előrukkolt egy receptkönyvvel, azzal a
különbséggel, hogy ő szeret, és tud is főzni! Nem csak én gondolom így, ő maga írja, s ez érződik is a sorain keresztül.
A kötet nem véletlenül kapta az Önételrajz címet, hisz nem a színész életéről, hanem az ételeiről szól, ugyanakkor az étkeket személyes történetek foglalják keretbe, melyek egy
leheletnyit mégiscsak betekintést engednek a művész életébe, és ez valahol természetes egy Önételrajzban. Hiszen ahogy ő is írja: ,,étel – élet…soha nem tűnt fel, milyen közel van egymáshoz ez a két szó.”
A könyvet lapozgatva nem csak receptekkel, hanem kellemes olvasnivalókkal, rövid részletekkel találjuk szembe magunkat, melyben megismerjük a színész egy-egy adott étellel való első találkozását. Emlékkönyv is ez egyben, mert számos, a művész számára kedves barátokat, szomszédokat, kollégákat ismerünk meg, akiknek recepteket, közös főzőcskézéseket, kellemes vacsorákat és ebédeket köszönhet. A könyv ezek mellett gazdagon illusztrált étel- és életképekkel.
A kötet 42 receptet tartalmaz, melyek széles skálán mozognak, bárki megtalál benne több elkészíthető ételt a kedvéhez, idejéhez és képességeihez mérten. A kezdők nekiállhatnak a zöldbabfőzeléknek tonhalfasírttal, a tapasztaltabbak a karalábés csirkés diós pestós farfalle tésztával próbálkozhatnak, az időben gazdagok pedig a lecsó és túrós csusza kombinációját készíthetik el.
A szerző horvát és thai ételekből is ad ízelítőt, továbbá paleo diétájának kedvenc,
büntetlenül fogyasztható süteményeit is megosztja.
A receptek jól megírtak, konkrétak, érthetőek, ha kell, ,,szájbarágósak” (lásd, szilvásgombóc: ,,A tenyeremmel addig hengergetem, amíg szép kerek gombóc lesz”).
Mindegyik recepthez tartozik pár sor. Személyes kedvencem a rebarbarapitéhez kötődik, miszerint: ,,a képen látható tárgy csak nyomokban emlékeztet édesanyám mindig tökéletes süteményére” – ettől még biztosra veszem, hogy érdemes elkészíteni.
Aki a könyvön keresztül közelebb szeretne kerülni Kulka János magánéletéhez, hiába veszi meg, viszont aki betekintést szeretne nyerni kedvenc, akár heti rendszerességgel fogyasztott ételeibe, s derűs, étel-és életszerető stílusába, mindenképp tartson egyet a polcán!
Képek: Libri.hu, Konyves.blog.hu
No, ez érdekes :)
ReplyDelete