Boross Nórit van szerencsém a barátomnak mondani. Az újságíró iskolában
találkoztunk, és szerencsére Ő többre vitte, mint én, úgyhogy elmentünk
beszélgetni - mi, újságírók egymás közt.
Újságíróként végeztél, majd társadalomtudományokat tanultál. Nincs ismerősöd a szakmában, így a saját bőrödön tapasztaltad meg a rögös utat, amivel a publikálás jár. Mi volt az első sikered az írás terén?
Amikor szakmai
gyakorlaton voltam a Nők Lapjánál. Ekkor jelent meg a legelső írásom
nyomtatásban, ami egy nyúlfarknyi kis cikk volt a Nők Lapja Anno rovatban. Persze a nevem nem volt ott, de tudtam,
hogy én írtam, és nagy boldog voltam.
Nem csak íróként, könyvszerkesztőként is tevékenykedtél.
Az egyetem alatt
elvégeztem egy könyvszerkesztő szakot is. Miután befejeztünk a Budaörs keresztjei című kötetet (melynek
társszerzője voltam), nem íróként, hanem szerkesztőként tevékenykedtem további
két budaörsi ihletésű interjúköteten. A szerkesztést nagyon szerettem, most is
szívesen csinálnám, de a gyerekek mellett nincs rá időm. Remélem, a jövőben
ezzel (is) fogok foglalkozni.
Azután –
vagy közben – voltak internetes cikkek is, ha jól emlékszem.
Igen, Frizura és Szépség portálra írtam
szépségápolással és egészségmegőrzéssel kapcsolatos cikkeket. Itt jelent meg az
első kisfiamról szóló 12 részes sorozatom is Zalánnal az élet címmel. Aztán megkeresett egy barátnőm, hogy
lenne-e kedvem írni az Internetpatika.hu-ra
hasonló témájú cikkeket. Szívesen fogadtam el a felkérést, ez a munka még a mai
napig tar., sőt azóta az írások PR cikkekkel is kiegészültek.
Nem csak írtál, rádióztál is, de helyben maradtál
Budaörsön.
Így igaz! Az egyetem
alatt a Budaörs Rádió hírszerkesztője
voltam. Naponta írtam a híreket, továbbá segítettem az egyik műsorvezető
munkáját. Minden nap nekem kellett kitalálni, hogy ki legyen az aktuális
vendég, leszerveztem őket, de előfordult, hogy megnehezítették a dolgomat, mert
lemondták, vagy el sem jöttek.
A Képmás családmagazin jött ezután, ahová ugye Te
jelentkeztél?
Igen! Megkérdeztem őket,
hogy írhatnék-e nekik cikkeket, és rögtön pozitív visszajelzést kaptam. Voltak
próbakörök, megjelent egy-két cikkem, majd elindult a Napfény az üvegben című, befőzésről szóló receptes rovatom, amiért
már fizetést is kaptam.
Hogy jött az
ötlet, hogy recepteket írj? Miért nem indítottál receptblogot?
A blog túlságosan lerágott csont volt nekem, még akkor
kellett volna belekezdeni, amikor még új volt a blogolás, úgyhogy nem láttam
értelmét. A rovat ötlete úgy jött, hogy nagyon szerettem befőzni, és folyton
azon gondolkodtam, hogy mit főznék össze mivel. Akkor már ismertem a
főszerkesztőt, felvetettem neki,
hogy lehetne egy befőzéssel foglalkozó rovat, úgyhogy megbeszéltük, hogy havi
három recept jelenjen meg. Néha nehéz volt összeszedni a havi adagot, máskor
pedig nem tudtam választani. Hónapfüggő volt, de két évig sikeresen ment a
rovat.
Van egy olyan recepted, hogy hófehér kókuszlekvár. Hogyan jött az ötlet és a bátorság ahhoz,
hogy hozzányúlj ilyen ,,spéci” dolgokhoz?
Mindig is az izgatott,
hogy valami újat, valami különlegeset főzzek. Ki akartam lépni abból a
berögzült képből, hogy a lekvár megáll a baracklekvárnál, és csak nagymamák
készítik, úgyhogy elkezdtem kísérletezni különböző dolgokkal. Volt otthon egy
kókuszdió, gondoltam, hogy lekvárt kéne főzni belőle, mert miért ne, végül is gyümölcs, mi
törtéhet? Meglepetésemre, annyira finom lett, hogy a férjem a csodájára járt,
magában ettük leginkább, de palacsintára kenve is nagyon finom volt.
A rebarbarához is ilyen magabiztosan gyúltál, hogy rebarbaraszörpöt
készíts?
A rebarbara számomra nem
volt annyira extra, sőt, kitapasztaltam, hogy mivel leginkább semleges íze van,
nagyon jól lehet párosítani az eperrel, ráadásul egyszerre van szezonjuk,
úgyhogy kitűnő lekvárokat készítettem belőle.
A mirabella-mártást kifejtenéd nekem?
A mirabella népi neve az, hogy fosóka. Ez tulajdonképpen
egy kisebb fajta édeskés szilva, de én savanyún is szeretem, csak beszédes a
népi neve, úgyhogy ésszel kell enni. Mártásként vadhúsokhoz nagyon finom, de
akár csirkéhez is! Kis üvegben ezt is el lehet rakni, és ha húst csinál az
ember, rálöttyinteni.
Házi Vegetát is készítettél. Van még ezen kívül egyfajta
missziód, hogy ezt vagy azt házilag készíted?
Igen, nagyon szeretem ezeket csinálni, például a
krémtúrót csak házilag csinálom, és mérföldekkel jobb, mint a bolti. Az enyém tényleg
valami isteni, igazi vaníliamagokkal. Az ilyen dolgokat nem vagyok hajlandó
megvenni, ráadásul a bolti krémtúróban a túrót sem érezni, az enyémben van viszont
negyed kiló túró, három evőkanál tejföl, kis löttyintés habtejszín, mézből
annyi, amilyen kedvem van épp, egy vaníliarúd kikapart magja, és ha feldobom
friss eperrel, akkor tényleg mennyei. Lekvárt sem szoktam venni, szeretek
ezeken gondolkodni, hogy hogy tudnám megoldani úgy, hogy természetes és otthon
előállítható dolgokat készíthessek.
Honnan
szerzed az alapanyagokat?
Csak zöldségesnél, mert olyan extra dolgokat nem
használok. Van egy nagyon jó zöldségesem itt Budaörsöm, aki tart ilyeneket, hogy mangó, kókusz, meg
rebarbara. De szerintem a legtöbb zöldségesnél megtalálhatóak ezek a
gyümölcsök.
Akarod majd
folytatni ezt a befőzős rovatot?
Nem azt mondom, hogy nem tudnék újat, mert mindig lehet
újat, de kicsit már kimerültek a készleteim.
De a jövő még bármit hozhat…
Van arra irányuló vágyad, hogy egy bizonyos ország
ételeit kipróbáld?
Egy igazi, tradicionális
olasz lakomán nagyon szívesen részt vennék. Egy szőlőhegy tetején, egy meseszép
ház tornácán ülve, a családommal. Ez nagy-nagy vágyam! Íz világban ez áll
hozzám a legközelebb: pasták, paradicsom, bazsalikom.
Most a Családműhely nevű blogban írsz, ami teljesen
saját. Honnan jött az ötlet, hogy a családotokról írjatok?
Nagyon nagy a családunk – pontosabban a férjem családja,
de a magaménak érzem – és a sógornőmmel kitaláltuk, hogy ezt át kéne adnunk,
mert tényleg olyan csodálatos a mi családi életünk. Nem beszéljük ki egymást a
hátunk mögött, hanem tényleg nagyon nagy az összetartás, és úgy gondoltuk, hogy
ezt valahogy át kéne adni, mert manapság a család sajnos nem annyira értékes
kincs, mint amennyire kéne, hogy legyen. Úgy érzi az ember, mintha nem lenne
divat jó családnak lenni, úgyhogy fiatalos hangvétellel próbáljuk megmutatni az
embereknek, hogy így is lehet. Reménykedünk, hogy tudunk segíteni vagy
ötleteket adni, úgy, hogy látják, nálunk milyen például egy szülinapi buli, és reménykedünk, hogy
hátha mások is kialakítanak egy szokást ezáltal.
Nem féltek,
hogy a kezdeti lelkesedés alább fog hagyni?
Nem, mert a család annyira a mindennapjaink része, hogy
mindig lesz téma. A szívügyem ez a blog! Igazából ez az egész még nekem is
szokatlan, mert én sem ilyen családban nőttem fel, de nagyon jól, és biztonságban
érzem magam, ha velük vagyok. Szeretnénk, ha erősödne a pasis vonal, és a fiúk
is beszállnának. Öt apuka
motorozik, egy másik srác pedig már írt a lovasíjászatról, aminek a szerelmese
lett. A férjem csodás bútorokat készít fából, arról szeretne írni, úgyhogy fog
bővülni a témakör.
A
színészeket szokták kérdezni arról, hogy mi az álomszerepük. Neked mi az
,,álomszereped?”
Meg fogsz lepődni, nekem a mese és a versek. Rengeteg
mesét írtam már, és az a nagy vágyam, hogy mesekönyvem legyen. Amilyen
borzasztó a mesekönyv-kínálat ma, olyan nehéz piacképes mesét írni. Nagyon
pocsék, blődli vackok jelennek meg, és ezen szeretnék kicsit változtatni.
Köszönöm,
hogy eljöttél velem, legközelebb remélem, már a mesekönyved felett fogunk
interjúzni!
Legyen így!
