Gasztrointerjú
rovatomban ételről és életről beszélgetek ismert, számomra kedves emberekkel.
Az első, aki vállalkozott arra, hogy eltöltsön velem némi időt, Aradi Tibor,
humorista. Az volt a kérésem, hogy ha egy mód van rá, jelöljön meg egy
éttermet, és ott ejtsük meg a beszélgetést. Vendégem minden egyes
megnyilvánulásával levett a lábamról, ráadásul a Komédiás Kávéházban foglalt
asztalt, ahová már régóta el szerettem volna jutni.
Miért
ezt a helyet választottad?
Könnyű volt a döntés. A Komédiás az egykori
Mikroszkóp Színpad mellett van, ahol jó pár évet eltöltöttem. Előadás előtt és
után ide jöttem, sőt, amikor épp nem volt előadás, akkor is! Itt tanultam
szöveget, volt, hogy egész nap itt voltam.
Kezdjük
az elején, ugyanis korántsem a Mikroszkópon indult a karriered. Ahogy Te nevezed
„levespostásként”, azaz pincérként kezdted a pályafutásodat. Szeretted?
Ez egy nagyon szép szakma, mondhatnám, művészet.
Szerettem. Viszont amikor több száz ember volt az étteremben, és rohangáltunk,
mint pók a falon, az már nem nyújtott örömet, belefáradtam. Szerencse, hogy
jött a lehetőség, hogy színpadon is tevékenykedhetek, mert nem tudom, mihez
kezdtem volna ezzel a felszolgálói végzettséggel.
Próbálok a gasztronómia talaján maradni,
ezért megkérdezem: Hogyan ettél kutyát?
Aradon a Vodkapolka – avagy hogyan ettem
kutyát? volt az egyszemélyes drámád címe. Hogyan jött a felkérés olyan
távolról?
A Sas Kabarét
meghívta az Aradi Kamaraszínház egy előadásra. Bemutattam a saját műsoromat is,
és a színház igazgatója meglátott bennem valamit. Ezt a monodrámát már régen be
akarta mutatni. Sok figura bőrébe kellett bújni és nagy büszkeség, hogy
beválasztották az év 40 legjobb darabja közé. Szerettem csinálni, de minden
előadásba belehaltam egy picit.
Ezt olvastam is a honlapodon, hogy minden
bemutató előtt – még ha rádiókabarés is – a mai napig izgulsz, pedig már 25 éve
vagy a pályán. El fog ez múlni valaha szerinted?
Erősödni fog. A
korral jár. Az ember arra gondol, hogy nem jut majd eszébe a szöveg, és egyre
jobban izgul emiatt.
Azt mondtad, hogy ,,soha nem akartam színész lenni. Helyesbítek. Nem voltak színészi
ambícióim, de jó volt eljátszani a gondolattal belső magányomban”. Mégis
színész lettél. Sodródtál az árral?
Csak felkéréseket
vállaltam. Mondtam nemet is, de vannak visszautasíthatatlan ajánlatok, a
monodráma például visszautasíthatatlan volt.
Volt példaképed?
Nem is lehet mást
mondani, mint Hofit. Nekem ő volt az első kabaréélményem, ezért meg volt
pecsételve a sorsom, hogy ezzel fogok foglalkozni.
Amikor próbáltátok a darabot Aradon, a
rendező az egyik próbán nem átallott elvinni Téged sörözni. Milyen söröket
szeretsz?
Aktuális a
történet, ugyanis pont a Csíki Sörből volt botrány. Aradon nem árultak mást, csak
Ciucot, ami Csíki Sör. Normál esetben leginkább nyáron sörözöm, a télen kapott
belga sörök még várják a sorukat.
Maradjunk az italoknál. A töménnyel hogy
állsz?
Ha mindenképpen
kell, akkor apósom pálinkáját iszom. De a szervezetem tudja, hogy mi az, ami
jót tesz, és mi az, ami nagyon árt, valószínűleg ezért nem kívánom.
Térjünk át az ételekre. Mit szeretsz? Húsos
vagy?
Igen, húsos és
sajnos szénhidrátos. De tavasszal kezdik a futószezonom, és ilyenkor az
étkezésre is odafigyelek.
Nem tudom kikerülni a kérdést: szereted a
kókuszt?
Nem annyira, mint amennyire a rádióban átjön. Profin ki tudom nyitni, de
magában nem szeretem. A kókuszos csokikat viszont imádom!
El tudod képzelni magad egy híresemberes
főzőműsorban?
Nem, mert rólam
rögtön kiderülne, hogy ez a szakmám. Nagy bajban lennék egy gasztroműsorban,
mert 99%-át elfelejtettem a tanultaknak. És nem is vagyok kreatív. Egyszerű
ételeket szeretek készíteni, mint a paprikás csirke, vagy az olasz konyha
fogásai. Négy összetevőnél több nem kerül az ételbe: fokhagyma, paradicsom,
tészta, bazsalikom, vagy tejszín. Van 10-12 erős receptem, amit rendszeresen
elkészítek, és ha végigérek, lehet elölről kezdeni. Ha úgy hívnának, hogy
segédkezni kell a főzésben, akkor szívesen eljátszogatnék.
Van egy saját tévéműsorotok Varga Ferenc
József kollégáddal, az ATV-n Aradi Varga
Show címmel. Valóra vált álom a saját tévéműsor?
Nem volt az álmom,
hogy legyen tévéműsorom. A lényeg, hogy olyan feladatot csináljak, amiben jól
érzem magam.
A tévéműsor nevén sokat gondolkoztatok?
Kitaláltunk nyolc
vagy tíz címet, erre az ATV vezetősége kitalálta a fent említettet. A tévét a
nézettség érdekli. Sokan nem tudnának hova tenni egy ismeretlen címet, vagy
akár idézetet: – Mondom a Ferinek: Tibi!
Volt egy műsorotok Passziviti címmel, amiben ,,színészek,
sportolók, énekesek és politikusok bizonyíthatták be estéről estére, hogy akár
humoristaként is megállnák a helyüket”. Mi alapján választottátok ki a
szereplőket?
Egyetlen adás volt,
és egyetlen vendég. Ez egy nullszaldós történetet lett, és nem akartunk vele
többet próbálkozni, viszont a csúcson hagytuk abba. Azért volt Passziviti a címe, mert végre nem rajtunk
kellett röhögni, hanem háttérben maradtunk. Megadtuk az irányvonalat, de a
vendég volt az, aki az egész estét vitte a hátán.
Megszállottan rajongasz az amerikai fociért.
Hogyan találkoztál ezzel a sporttal?
Ezzel kellett volna
kezdeni, és két órát beszélek.
Hú, de jó, hogy a végére hagytam!
1987-ben vettük meg
az első videomagnónkat Bécsben, és rögtön ki akartam próbálni, hogy hogyan
lehet felvenni vele. Az első adás egy egyórás dokumentumfilm volt az amerikai
fociról. Elkezdtem visszanézni, és valami eszement módon megtetszett ez az
egész. Pár év múlva, amikor bejöttek a műholdas csatornák, folyamatosan
figyeltem a meccseket. Legutóbb pedig előfizettem, hogy HD minőségben tudjam
nézni őket. Gyűjtöm a relikviákat is, mindig ilyeneket kapok ajándékba. Most karácsonykor
megkaptam a kedvenc játékosom mezét Maksa Zolitól és Varga Ferenc Józsitól.
Nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadtad a
meghívásomat!
