Gasztroélmény: Tordasi Csárda

2016 nyarán ellátogattunk a tordasi Westernfaluba, majd a falu végeztével beültünk a közvetlenül mellette lévő csárdába megebédelni. Vártam, hogy újra jöjjön a jó idő, és feltehessem ezt a bejegyzést, mert igazán jó időben érdemes meglátogatni Westernfalut, mert úgy az igazán Vadnyugatos!

A csárdát szemből nem sikerült annyira megnézni, ugyanis az év tavaszán leégett, úgyhogy bizonyos része feltételezhetően még felújítás alatt volt, de igen mutatós a vendégekkel telefestett kerthelyiség így oldalról is.

Nem voltunk meggyőződve az asztalok tisztaságáról, de valószínűleg csak a koruk miatt tűnhettek koszosnak, így rendeltünk, s étkeinket egész hamar kihozták. Ugyan a választék nem volt túl nagy, mindenki megtalálta a magának való étket. Az egyik leves az ,,eperkrémleves tejszínhab felhővel” volt, de sajnos ebből legfeljebb a tejszínhab stimmelt, a leves ugyanis soha nem látott epret. Mű, poros íze volt, mintha olvasztott, rossz minőségű fagyi lett volna.

Másik levesünk a ,,fácán húsleves tálban”. Mivel még sosem ettem fácánt, nem volt összehasonlítási alapom, de nagyon kellemes íze volt a húsnak. A levesben éreztem némi kockás utóízt, de most Istenem nem volt rossz.

Ugyan az étlapon nem volt feltüntetve az erőleves tésztával, kérésre ezt is szervíroztak, és fogyasztója meg volt vele elégedve.

Főételem grill sajt volt grill zöldségekkel. Szerencsére járt hozzá tartármártás is, és káposztasalátát is rendeltem, mert ha illik, ha nem, nekem az így csúszik. Ez is csúszott, bár érezhetően még friss volt, sós, és ropogós, nem olyan hagyományos, de a levében állva sem volt rossz. A tartár és a grillsajt is finom volt, de a grill zöldségekkel voltak gondjaim. Cukkinit, paprikát (különböző színben) és padlizsánt fedeztem fel, amivel nem lett volna gondom, de olyan fokhagymás íze volt az egésznek, hogy zavaróvá tette a fogyasztását. Alapjáraton nincs bajom a fokhagymával, de nyomokban különböző fűszereket véltem felfedezni a zöldségeken, így feltételezem, hogy valami brutál fokhagymás fűszersóval volt nyakon öntve az egész, és sajnos a fokhagymapor korántsem ugyanaz, mint a fokhagyma, és nagyon túl lett tolva a fűszerezés, úgyhogy nem aratott nálam osztatlan sikert.

A fokhagymás, mustáros tarjához is grill zöldségek voltak, de fogyasztójának nem volt gondja a fűszerezéssel, úgyhogy előfordulhat, hogy velem van baj. A tarja is sikert aratott, pontosabban fogyasztója evett már jobbat, de egynek jó volt ez is, semmi baj nem volt vele.

A pult mögötti rész is western stílusban volt, úgyhogy a ,,díszlet" teljesen autentikusnak mondható.

Hogy a westernfaluról is ejtsek pár szót: felhúztak egy autentikus, egész falut, majdhogynem teljes mértékben fából, középen homokkal felszórva. Rendkívül hangulatos, főterén templommal, és különböző szórakozási lehetőséggel úgy, mint szabaduló szoba, lövészet, íjászat, aranyszitálás, sőt, be is lehet öltözni korhű jelmezekbe, és úgy járkálni a faluban. Egy fotós meg is örökíti a beöltözött családokat mindenféle pózokban (rács mögött, stb.) és fekete-fehérben megkaphatók a képek, nagyon buli. Csak a jellegzetes szalon-ajtót és a lovakat hiányoltuk, egyébként nagyon poén hely!