Répatölcsér salátával

Az Interneten jött szembe egy fénykép, nem túl részletes leírással, úgyhogy megpróbáltam elkészíteni. Nem mondom, hogy ez a hivatalos verzió, de működik.

Hozzávalók:
- egy csomag leveles tészta
- egy pár szál kapor
- narancssárga ételfesték
- egy tojás
- magazin keményebb címlapja (kb. négy oldal)
- alufólia
A salátához:
- egy marék zöldborsó
- egy marék kukorica
- 1 kisebb csemegeuborka
- 10 dkg párizsi
- 1 közepes krumpli
- 1 közepes alma
- 4 evőkanál majonéz
- másfél kispohár tejföl
- 2 főtt tojás

Elkészítés:
Először összeállítom a salátát, hogy összeálljanak az ízek. A krumplit meghámozom, kockákra vágom, és megfőzöm. Ha már félig-meddig puha, hozzáöntöm a borsót, és a kukoricát is. Két tojást is megfőzök, míg a zöldségek puhulnak. Egy mélyebb tálban összekeverem a majonézt és a tejfölt, hozzáadom a megfőtt leszűrt krumplit, borsót, kukoricát, a kis darabokra vágott uborkát, párizsit, almát, és tojást, majd összekeverem, és hagyom állni.
A magazinok címlapjából tölcsért csinálok, és tűzőgéppel összefogom. Különböző méreteket akartam, de végül gyakorlatilag csak kettő lett. A kicsi vendégségbe jó, a nagy akár főételnek is. 

Ha megvannak a tölcsérek, jól bevonom őket alufóliával úgy, hogy belülre is kerüljön belőle. Nem kell teljesen kitöltse belül, de azért legyen.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra. Próbából az egyiket lekentem vajjal, majd liszteztem, a másikat csak vajaztam, a másik kettőt semmivel nem kentem be. A leveles tésztát lisztezett felületen kigörgettem, és nagyjából egy centi széles csíkokra vágom, amiket úgy tekerek fel a tölcsérekre, hogy valamennyire fedjék egymást, ne legyen a tekerések közt hézag. Ha új tésztát kezdek, akkor a végeket finoman összenyomogatom. 
Amikor ezzel megvoltam, sütőpapírral bélelt tepsibe állítottam őket, és lekentem fűszerpaprikával elkevert tojással. Ezzel gondoltam elérni a narancssárga színt, de nem sokra mentem vele, úgyhogy az ételfesték elkerülhetetlen volt.

Betoltam a sütőbe a tölcséreket, ügyelve, hogy nehogy hozzáérjen a sütő tetejéhez. 15 perc múlva ránéztem, és azt tapasztaltam, hogy az, amit csak vajjal kentem be teljes kudarc lett, ugyanis lecsúszott a tölcsérről, de a többi szépen sült, úgyhogy óvatosan oldalukra fektettem őket, és további 5 percig sütöttem, majd kivettem, és hagytam, hogy kihűljenek. Amikor foghatóak voltak, akkor jött a neheze, amikor is kiszabadítottam a tésztákat a tölcsérből. Nem adják könnyen, úgyhogy érdemes egy kanál nyelével benyúlni a tészta és az alufólia közé, majd egy határozott mozdulattal ,,kirántani" a tölcséreket, hogy csak a tészta maradjon.

Így néztek ki, miután kivettem belőlük az alufóliát 

Ha ez megvan, nekiállok az ételfestékkel befesteni a tekercseket, hogy a továbbiakban répának hívhassam őket. Bátran beledugtam a kezemet, elég masszív volt szerencsére. Az ételfesték elég lassan szárad, egy fél órát biztos rá kell hagyni. 

Mint megtapasztaltam, bármilyen furcsán hangzik, érdemes megkóstolni az ételfestéket mielőtt használjuk, mert sajnos ez, amit én használtam annyira keserűvé tette a tésztát, hogy sajnos a kukában landolt, mert egyszerűen ehetetlen lett tőle. Úgyhogy mielőtt ilyenre adnánk a fejünket, mindenképp kóstoljuk meg az ételfestéket, hogy biztosan íztelen legyen! (Ettől függetlenül a receptnek semmi baja, csak az ételfestékem rontotta el).

Ha megszáradtak a répáim, kanál segítségével beléjük töltöm a salátámat, beszúrok egy-két szár kaprot a végébe, és lehet is tálalni.

Tipp:
Akinek nincs kedve a tölcsérrel küszködni, bátran csinálja meg a salátát magában, nagyon finom!


Nehézség: közepes
Idő: kb. 2 óra + száradás
Adag: a saláta mennyisége elég két nagyobb, vagy négy kisebb tölcsérbe
Mosogatnivaló: sok

Húsvéti tojáslinzer

Hozzávalók:

- 30 dkg liszt

- 10 dkg porcukor

- 20 dkg vaj

- 1 tojás sárgája

- egy csipet só

- kb. 10 evőkanál baracklekvár (nem túl folyós, nem darabos)

Elkészítés:

A lisztet, a porcukrot és a sót összekeverem, hozzáadom a tojás sárgáját, és a kisebb darabokra vágott vajat és nekiállok gyúrni addig, amíg össze nem áll. Ez a pont akkor jön el, amikor már kivágnám az egész tésztát a fenébe, de a végén tényleg összeáll! Ha képes vagyok ragadás nélkül egy nagy gombócba gyúrni a tésztát, folpackba csomagolom, és egy órára a hűtőbe teszem.

Ha letelt az idő, 180 fokra melegítem a sütőt, és lisztezett felületen kb. 4-5 mm vastagra nyújtom a tésztát, majd tojás alakú kiszúrókkal kiszaggatom. (Nekem nem konkrétan kiszúró volt, hanem egy műanyag, szétnyitható tojás, de tökéletesen megfelelt a célnak). Minden második tojás alsó részébe egy kört szaggatok, nálam ez egy pezsgőtablettás dobozzal történt.

Ha megvannak, szépen egy sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatom őket, és előmelegített sütőben 180 fokon sütöm 10 percet. 

Akkor jó, ha keményre van sülve, de nem barnul meg!

Kiveszem, hagyom hűlni, és ha langyosra hűltek, lekvárral összeragasztok egy lyukas és nem lyukas tojáslinzert.

Tipp:

Aznap még ropogós, úgyhogy egy zárható műanyag edénybe teszem őket, és másnapra isteni puha lesz.

Nehézség: könnyű

Idő: kb. másfél óra

Adag: kb. 15 darab

Mosogatnivaló: közepes

A recept innen van. 

Zöldséges pite

Hozzávalók:

- 1 csomag leveles tészta

- 1 piros kaliforniai paprika (minél nagyobb, annál jobb)

- 4 közepes szár angol zeller

- 1 sárgarépa

- 1+2 közepes paradicsom

- 1 padlizsán

- 1 cukkini (jó, ha a cukkini, padlizsán, paradicsom hármasa szeletekre vágva nagyjából egyforma átmérőjű)

- 20 dkg mozzarella

- só

- 2 evőkanál olívaolaj

- egy marék friss bazsalikomlevél

Elkészítés:

A sütőt 200 fokra melegítem, s míg melegszik, megmosom a paprikát, kivágom a csumáját, kiütögetem belőle a magokat, és a rácsra téve 30 percig sütöm. Míg készül a paprika, megtisztítom a répát, egy paradicsomot, és a zellereket, meghámozom (a paradicsomot leforralom, és egy perc állás után kiveszem a vízből, csodásan lejön a héja) és felvagdosom őket. 30 perc elteltével már kell éreznem a paprika illatát, úgyhogy valami szerszám segítségével egy tálra teszem, és letakarom vagy zacskóval, vagy egy másik tállal, hadd legyen picit el a saját gőzében. Pár perc elteltével leveszem a takarást, és könnyű mozdulatokkal lehúzom a paprikáról a héjat, majd felvágom, nem túl kis darabokra.

Ha minden fel van vágva, felhevítem az olajat egy lábasban, rádobom a zellert, a répát, a paradicsomot, és a paprikát, majd sózom, és pici, nagyjából 0.5 dl vizet hozzáadok, és hagyom készre párolódni. Ilyen gyönyörű színek vannak az elején a lábasban:

Ha megpuhultak a zöldségek – ez nagyjából 40 perc – elzárom a lángot, és összeturmixolom. Egy 24-26 cm-es piteformát kikenek vajjal, megszórom egy kevés liszttel, és szépen belenyomkodom a leveles tésztát, majd rákenem a kicsit kihűlt pépet. Azét nem érdemes forrón rázuttyantani, mert rögvest szétnyitja a tésztát.

A sütőt előmelegítem 180 fokra, és közben a fent említett módszerrel lehúzom a paradicsomról a héját. Felkarikázom a cukkinit, paradicsomot, padlizsánt és mozzarellát, majd amennyire lehet szépen körben, vagy akár spirálisan, felváltva pakolgatom őket a zöldségkrémes rétegre.

Ha elkészültem, beteszem a sütőbe, és 25 percig sütöm, mialatt a sajt szépen ráolvad, és a cukkini, paradicsom és padlizsán is megpuhul.

Friss bazsalikommal tálalom, istenien megy hozzá.

Tipp:

Aki valamelyik elemet – paradicsom, padlizsán, cukkini – nem szereti, nyugodtan kihagyhatja, és pótolhatja valamivel, én legközelebb mindenképpen kihagyom a padlizsánt... 

Nehézség: könnyű

Idő: kb. 2 óra

Adag: 3-4

Mosogatnivaló: közepes

Gasztroélmény: Tordasi Csárda

2016 nyarán ellátogattunk a tordasi Westernfaluba, majd a falu végeztével beültünk a közvetlenül mellette lévő csárdába megebédelni. Vártam, hogy újra jöjjön a jó idő, és feltehessem ezt a bejegyzést, mert igazán jó időben érdemes meglátogatni Westernfalut, mert úgy az igazán Vadnyugatos!

A csárdát szemből nem sikerült annyira megnézni, ugyanis az év tavaszán leégett, úgyhogy bizonyos része feltételezhetően még felújítás alatt volt, de igen mutatós a vendégekkel telefestett kerthelyiség így oldalról is.

Nem voltunk meggyőződve az asztalok tisztaságáról, de valószínűleg csak a koruk miatt tűnhettek koszosnak, így rendeltünk, s étkeinket egész hamar kihozták. Ugyan a választék nem volt túl nagy, mindenki megtalálta a magának való étket. Az egyik leves az ,,eperkrémleves tejszínhab felhővel” volt, de sajnos ebből legfeljebb a tejszínhab stimmelt, a leves ugyanis soha nem látott epret. Mű, poros íze volt, mintha olvasztott, rossz minőségű fagyi lett volna.

Másik levesünk a ,,fácán húsleves tálban”. Mivel még sosem ettem fácánt, nem volt összehasonlítási alapom, de nagyon kellemes íze volt a húsnak. A levesben éreztem némi kockás utóízt, de most Istenem nem volt rossz.

Ugyan az étlapon nem volt feltüntetve az erőleves tésztával, kérésre ezt is szervíroztak, és fogyasztója meg volt vele elégedve.

Főételem grill sajt volt grill zöldségekkel. Szerencsére járt hozzá tartármártás is, és káposztasalátát is rendeltem, mert ha illik, ha nem, nekem az így csúszik. Ez is csúszott, bár érezhetően még friss volt, sós, és ropogós, nem olyan hagyományos, de a levében állva sem volt rossz. A tartár és a grillsajt is finom volt, de a grill zöldségekkel voltak gondjaim. Cukkinit, paprikát (különböző színben) és padlizsánt fedeztem fel, amivel nem lett volna gondom, de olyan fokhagymás íze volt az egésznek, hogy zavaróvá tette a fogyasztását. Alapjáraton nincs bajom a fokhagymával, de nyomokban különböző fűszereket véltem felfedezni a zöldségeken, így feltételezem, hogy valami brutál fokhagymás fűszersóval volt nyakon öntve az egész, és sajnos a fokhagymapor korántsem ugyanaz, mint a fokhagyma, és nagyon túl lett tolva a fűszerezés, úgyhogy nem aratott nálam osztatlan sikert.

A fokhagymás, mustáros tarjához is grill zöldségek voltak, de fogyasztójának nem volt gondja a fűszerezéssel, úgyhogy előfordulhat, hogy velem van baj. A tarja is sikert aratott, pontosabban fogyasztója evett már jobbat, de egynek jó volt ez is, semmi baj nem volt vele.

A pult mögötti rész is western stílusban volt, úgyhogy a ,,díszlet" teljesen autentikusnak mondható.

Hogy a westernfaluról is ejtsek pár szót: felhúztak egy autentikus, egész falut, majdhogynem teljes mértékben fából, középen homokkal felszórva. Rendkívül hangulatos, főterén templommal, és különböző szórakozási lehetőséggel úgy, mint szabaduló szoba, lövészet, íjászat, aranyszitálás, sőt, be is lehet öltözni korhű jelmezekbe, és úgy járkálni a faluban. Egy fotós meg is örökíti a beöltözött családokat mindenféle pózokban (rács mögött, stb.) és fekete-fehérben megkaphatók a képek, nagyon buli. Csak a jellegzetes szalon-ajtót és a lovakat hiányoltuk, egyébként nagyon poén hely!