Gasztroélmény: Könyvbár

Elég sokat lehetett olvasni a Könyvbár nevű étteremről, ahol „megfőzik neked a kedvenc könyveidet” ráadásul hetente új könyveket raknak a terítékre. Mi rossz történhet egy ilyen helyen – gondoltuk, így kipróbáltuk.

A biztonság kedvéért foglaltam időpontot, elvégre péntek kora estére terveztünk menni. Belépés után egy magas asztalhoz kísértek magas székekkel körülvéve. Evésnél nem vagyok oda a báros hangulatért, de azt mondták, hogy az asztal méretű asztalokhoz majd jönnek. Az alig több mint egy óra alatt, amit ott töltöttünk nem mentek. Érdekes módon ottlétünkkor csak külföldiek voltak rajtunk kívül.

A helyiség barátságos, kellemesen berendezett, valóban sok könyvvel és újsággal. 

Amennyire megnéztem a könyvek nagy részben a 60-as évektől a 80-as évekig jelentek meg, de voltak kivételek. Találtam dohos szagú 1981-es Mickey egér képregényt franciául, úgyhogy tényleg mindenhonnan vannak kiadványok gyűjtögetve.

A hely specialitása, hogy ismert regények alapján állítják össze a menüsort, így az állandó menü mellett erre is kíváncsiak voltunk. Ottjártunkkor Jonathan Swift Gulliver utazásai című műve volt terítéken.

Én ezt látatlanban úgy képzeltem, hogy olyan művek lesznek, amiben több étel és ital van, és ezeket tálalják, pl. a Harry Potterből a vajsör vagy a Zabhegyezőből az ementáli sajt és a malátatej.

Ehhez képest leginkább fantázianevekkel ellátott ételek vannak. Ez is jó, csak az én elmémben máshogy jött le. Mivel eléggé kódoltnak tűnt a menüsor a pincér segítségét kértük, hogy elmondja, mi mit takar. „Ezen a héten az óriások földjén járunk” kezdte, majd folytatta azzal, mi micsoda. Ezek alapján a Gulliver menüből nem választottunk levest, azonban az állandó menüből egyikünk kipróbálta a „kukorica krémleves tortillával és sajtchipsszel” nevű levest. Ráadásként kértünk két pohár limonádét is.

A pincér rendes volt, mert figyelmeztetett, hogy kicsit csípős lesz, ráadásul két kanalat hozott arra az esetre, ha a levest nem rendelő fél megéhezne. Valóban csípős volt kicsit, de nem volt vészes. A tortilla picit száraz volt, a sajtchips pedig teljesen elhanyagolható. Jobb lett volna, ha szórnak egy kis reszelt füstölt sajtot a forró leves tetejére. Nem volt rossz, de egyszer elég volt.

A főétel egyik fele Gulliver utazásaihoz kapcsolódott, név szerint a „fürjlakoma az óriások földjéről”.

Irgalmatlan nagy pulykacomb némi krumplival és zöldséggel. Rendkívül finom volt, bár fűszereket annyira nem lehetett rajta érzékelni, de amilyen nagy volt, annyira finom. Bőven jut a másik félnek is belőle, mert egyedül nem egy egyszerű menet elfogyasztani. Az tán könnyítette volna az elfogyasztását, ha kenőkés helyett húsvágókést adnak.

A másik főétel „grillezett gomolya salátaágyon" volt.

Nagyon jól nézett ki, értékeltem a barnaszószt a salátán, adott neki plusz ízt. Azonban a sajt nemhogy meleg, langyos sem volt. Vissza nem küldtem, gondoltam, egye fene – illetve én – de grillezett sajtnál sosem jó jel, ha hideg. Utólag jeleztem a problémát a pincérnek, amikor érdeklődött hogylétünk felől. Azt mondta, nem érti, hogy hideg volt a sajt, hiszen grillen készült. Ezek szerint valószínűleg jóval fogyasztás előtt sajnos.

Ekkor a limonádét még mindig nem kaptuk meg, úgyhogy újból jeleztük fogyasztási szándékunkat.

Fogyasztás után a számlát egy régi könyvben kaptuk meg, ez is ötletes volt.

A helyiség önmagában nem volt rossz, bár nem bántam volna, ha nem bárszékeken kell ülni, de nagyon ízlésesen van berendezve, igényes az egész helyiség, és ötletes, hogy könyvekre van felépítve a menü. A pincérek udvariasak, rendesek, kicsit mintha izgultak is volna. Fantáziadús volt maga a hely, az elképzelés, a számla, „csak” a konyhán kéne javítani, és jó lesz.

Étel: 5/2 (de megint kiemelném, hogy a pulykacomb tényleg isteni volt)

Kiszolgálás: 5/4

Árak: közepesek