Gasztroélmény: Zoo Café

A Zoo Café a már hamarabb megjelent Cat Caféhoz hasonlatos kávézó, ahol a kávénk mellé ezúttal macskákon kívül további állatok is garantálják a hangulatot. Állatbarát vagyok, ezen belül rajongok a papagájokért, így amikor láttam, hogy több fajta állaton kívül papagáj is van a Zoo Caféban tudtam, hogy amikor tehetem, el kell mennem.

A honlapjukon írják, hogy érdemes asztalt foglalni, hogy biztosan legyen hely. Foglaláskor felhívták a figyelmemet, hogy másfél-két órát garantáltan tölthetünk ott, ha van szabad asztal lehet tovább is maradni.

Valóban helyes volt előre asztalt foglalni, nagyon sokan voltak, így nem is volt kérdés, hogy el kell-e mennünk két óra után.

Mikor beléptünk három helyiséget pillantottunk meg, és egy ablakos „munkaterületet”. A helyiség ahol mi voltunk látszólag teljesen állatbarát, sok a faanyag, és a falakba épített akvárium, illetve terrárium. Minden asztalon egy-egy üveg pumpás kézfertőtlenítő volt elhelyezve. A honlap szerint kötelező a fertőtlenítés, de mint kiderült inkább saját maga miatt fertőtlenít az ember amikor szükségét érzi, nem szólnak, hogy mikor van rá szükség.

Az asztalunkhoz kísértek, kaptunk étlapot, leültettek és választottunk. Az étlapot stílusosan a ház állatinak képei ékesítették.

Mivel nem jöttek felvenni a rendelést a már említett munkaterülethez járultunk, pult híján a lengőajtóban várva, hogy leadjuk a rendelést.

Várakozás közben egy maine coon macska egyből nekiállt barátkozni, táskába mászni.

Egyik italunk egy ristretto volt:

A kávé kicsit erős volt, bár ez volt a cél.

Másik italunk az úgynevezett mókusok kedvence volt, mely mogyorós fehér forró csokit rejtett.

Az alján mintha Nutella lett volna forró fehér csokival felöntve, tejszínhabbal. Sok íz találkozott, nagyon krémes, laktató volt, és finom.

Italozás után próbáltunk állatozni. Nem volt egyértelmű, hogy hogyan kell hozzájuk jutni. A macskák szabadon mozoghattak, elvonulhattak, igazából ők voltak az egyetlenek, akiknek volt döntésük a sorsuk felől.

Úgy tűnt, hogy az állatok gyári mintára jutnak asztalról asztalra. Elsőként a szakállas agámát kaptuk meg.

Ezután egy ismeretlen fajtájú kisebb kígyót kaptunk.

Ahogy továbbadtuk a kígyót egy nyüszítő tengerimalac került a kezembe. Mivel nagyon szenvedett szegény az asztalra tettem kínomban, ettől le is nyugodott, bár eléggé harapósnak bizonyult.

Nagy nehezen lepasszoltuk a tengeri malacot és elbartereztük egy csincsillára. Csak úgy nyugodott le, ha gyengéd öleléssel lefogta az ember, egyébként édes volt.

Mindezek után jött az általam legjobban várt rész. Az elzárt papagájok közül előkerült az arapapagáj. A pincér fiú kérdezte, hogy kell-e, és naná, hogy kellett!

A papagájnál azért kellett némi csali, hogy megmaradjon az emberen, de ahogy a többi állatot, ezt is gond nélkül magamon tarthattam – bár annál az egy percnél jóval többet is el tudtam volna viselni belőle, de rengeteg gyerek volt, nem voltak annyira türelmesek, úgyhogy hamar búcsút kellett mondanom neki.

Ezután következett a kaméleon, aki szintén nem bánt, csak forgatja a szemeit, és figyel.

Habár nem konkrétan macskákra specializálódott a hely, belőlük sem volt hiány. Öt macskával találkoztunk, ebből három maine coon fajtájú volt, akiken látszott, hogy hatalmas megtiszteltetés – nekünk – hogy egy helyiségben lehetünk. Az egyik kabátot körömmel dagasztotta, a másikra kényelmesen elhelyezkedett a széken, s ezek mellé pózoltak is, ha kellett.

Éppen a süteményünket fogyasztottuk, amikor a semmiből, a hátam mögül egyszer csak beugrott az asztal közepére egy macska, és azzal a lendülettel távozott is. Hiába ugrott gyorsan tova, arra elég volt, hogy a frászt kapja az ember.

Az egyik sütemény a csokoládé mousse tortaszelet volt. Nagyon finom volt, nem émelyítően vajas, viszont kissé száraz volt.

A másik sütemény eredetileg tiramisu lett volna, de elfogyott, így a „málnás gyümi kocka” mellett döntöttem. A helyi cukrászdánk nagyon magasra teszi a lécet málnás sütemény terén, s habár ez is finom volt, nem túl habos, ám ízletes, kellemesen frissítő volt, de azért nem volt olyan.

Itt ragadom meg az alkalmat, hogy a kiszolgálásról is írjak. Amikor jelezte a pincérlány, hogy elfogyott a tiramisu a kezembe nyomta az étlapot, hogy válasszak másikat és úgy elviharzott, hogy kinyitni sem volt még időm, mehettem utána a választásommal. Ez az egész kiszolgálásra jellemző volt, mindig a pulthoz kellett járulni, ha választottunk, ahonnan visszaküldtek az asztalhoz, hogy majd jönnek, de maguktól sosem kérdeztek rá, hogy szeretnénk-e valamit. Állandóan csak rohangáltak a pincérek, s habár a rendeléseket teljesítették, a vendégekre gyakorlatilag rá sem hederítenek, úgyhogy a kiszolgálás kifejezetten nem volt baráti. Talán ha lenne egy pult ahol meg is kapja az ember amit kér, és elviszi magának, akkor egyszerűbb lenne mindenki dolga, mert nem kéne rohangálnia a pincéreknek, és a vendég sem ül kukán, hogy most jönnek-e, vagy mi lesz.

Levezetésképp még megkaptuk a hosszabb kígyót is. Az eredeti tervek között nem szerepelt a nagyobb kígyó érintése is, de két óra után már nem problémázik ezen az ember.

Összességében nagyon jó élmény volt, s habár finomak voltak az italok és a sütemények is, az ember egyértelműen az állatok jelenlétét élvezi a legjobban – annak ellenére, hogy néha kifejezetten pofátlanok tudnak lenni.

Az árak húzósabbak egy átlagos kávézóénál, de már bennük foglaltatik a belépő ára is.

Aki csak kávézni akar, vagy kiszolgálást vár az ne térjen be, viszont aki nem ódzkodik tőle, ha állatok vannak körülötte és rajta, mindenképp menjen el!

Kiszolgálás: 5/1

Ár: húzósabb

Íz: 5/3