A 2007-ben kiadott kötet a szerző Súlykontroll Programja során fogyasztható receptek gyűjteménye. A könyv hét fejezetből áll, a levesekből és egytálételekből, reggelikből, snackekből, húsokból, édességekből, italokból és a salátákból. Ezen felül bevezetőként leírást olvashatunk a Súlykontroll Program megfelelő alkalmazásáról.
A Súlykontroll leírása után, a receptek kezdeténél rögtön meglepetés fogad, ugyanis a félreértések elkerülése végett rögtön szembesülünk vele, hogy „1 csésze” illetve ,,1 púpozott evőkanál” hány decinek, vagy dekának felel meg. Első látásra megörülök neki, mert több recepttel találkoztam máshol, ahol ez nem volt tisztázva, de sajnos tényleg csak első látásra öröm…
A reggelik meglehetősen laktatónak tűnnek, függetlenül attól, hogy egyik sem tartalmaz kenyérfélét. Mindegyik recept alatt fel van tüntetve az elkészítési idő, az adag, a nehézség, és a tápanyagok.
A levesek leginkább a csirkés és zöldséges ízeket hozzák. A különböző krémleveseket tejszín helyett joghurttal és tejjel készíti, úgyhogy valószínűleg a sűrűsége a kevés folyadékban rejlik. Szerencsére nem csak a sok helyen látott, ,,vízben megfőzzük” vagy ,,húslevessel felöntjük” kerül elő, hanem pontosan meg van adva, mennyi víz vagy húsleves kell hozzá – illetve hány csésze. Erről a csészézésről hamar kiderül, hogy nem az igazi, ugyanis a 74. oldalon ,,4 csésze zöld hüvelyű bab”-ot ír elő. Nem hülyeség azért a metrikus rendszer!
A snack-ek közt leginkább zöldségeket ropogtathatunk, amik önmagukban is ropognak, de értékelem, hogy próbálkozott feldobni ezeket.
A húsos ételek hatféle húsra íródtak, melyeket külön-külön ,,alfejezetekben” vesz sorra a szerző. Megnyugtató, hogy hiába fogyókúrás könyv, rendkívül sok receptben helyet kap a sajt.
Az édességek kizárólag gyümölcsre épülnek, s a ,,kártékony” kalóriákat a zabkorpa, zabliszt és az édesítőszer váltja ki.
Az italok fejezet picit erőltetett, a ,,hűsítő gyümölcslé” és a ,,szomjoltó citromos víz” elkészítéséhez nem érzem szükségét receptnek.
A ,,vaníliás almashake”-nél az „1/6 csésze ásványvíz” volt a pont, ahol már betelt a pohár. (Mármint… a csésze.) Az elején értékeltem, de ez az állandó csészézés itt ment túlzásba.
A saláták a jól ismert ,,görög saláta” és ,,joghurtos répás káposztasaláta” mellett mutatnak újdonságokat, például a ,,mandarinos sült diós saláta mustáros öntettel” meglehetősen egyedinek hangzik.
Több recepthez tartozik egy-egy, az étellel kapcsolatos történet, vagy leírás.
Hátrány, hogy a Súlykontroll Program három szakaszra épül (az ún. Glikémiás Index három kategóriába sorolja az élelmiszereket, 1-től 100-ig) és a könyvben bemutatott ételekből egy-kettő az, ami a Program első szakaszában (a 30-as indexű élelmiszerekig) fogyasztható.
Összességében jónak tűnnek a receptek, de ott van az a bizonyos ,,de”. Habár tetszik, hogy kevésbé hizlaló hozzávalókból lehet írni egy egész könyvet, hosszútávon valószínűleg megunja az ember a zöldség, a hús és a zabkorpa állandó variálását. Ugyanakkor ahhoz képest, hogy ténylegesen alacsony kalóriatartalmú ételek kaptak helyet a kötetben, szavaznék némi bizalmat ennek a Súlykontrollnak.
Csak az első szakasz elvégzése kell ahhoz, hogy készíthessünk ezekből az ételekből. Na meg egy csésze!
