Interjú Csorba Lóránttal a Lóci játszik zenekar frontemberével

Lócit a Dalfutár című tévéműsorban láttam először, és rögtön megtetszett amit ott hallottam tőle. Megkeresésemre hamar érkezett válasz, s az interjú alatt is egy szellemes, rendkívül udvarias és kedves srácot ismerhettem meg. Lett CD-m is, azóta Lóci a magnómból játszik nekem. És hogy van-e tőlük kedvenc dalom? ,,Ó nincs".

Nagyon mozgalmas ez az év a zenekar számára: január elsején jelent meg a Krokodil című lemezetek, megkaptátok a Fonogram díjat az ,,Év felfedezettje” kategóriában, felléptetek a VOLT Fesztiválon és a Sziget Nagyszínpadán is, sőt, még a nyár hivatalos STRAND-himnusza is a Tiétek. Lehetett erre számítani, amikor koccintottatok az új évre?

Csak reménykedtünk, hogy ez az év sikeresebb lesz, mint az előző. Már a karácsony utáni szezon is nagyon jó felhangokkal indult, mert a két ünnep között volt egy dupla koncertünk, és mind a kettő teltházzal zajlott. Tartottunk egy külön fiús, külön lányos estet, ahol a rajongók már kézhez kapták az új lemezt, és innentől jött minden magától. Indítottunk egy Krokodíler hálózatot is, ami abból áll, hogy az egész országban terjesztik a rajongók az igét, így segítették hozzá a bandát a Nagyszínpadi győzelemhez a Szigeten. Egy igazi közösség alakult ki, és úgy köszöntük meg a segítséget a rajongóknak, hogy szerveztünk egy Krokodíler találkozót Gárdonyban, ahol adtunk nekik egy exkluzív koncertet, volt ottalvás, fürdés, és többek között a szüleink főzték az ebédet, nagyon jó, családias volt.

Sok koncertetek volt idén, de nem áll meg az élet a nyárral, hova mentek még?

Az a célunk, hogy ahonnan érkeztek Krokodílerek, annak a településnek az 50 km-es körzetében legyen koncert. Így leszünk Szegeden, Pécsett, Sopronban, és még jó pár helyen.

Belefér ennyi fellépés mellett a Veronika and the Wedding Boys partizenekarral eleget tenni meghívásoknak?

Ebben az együttesben is nagyrészt a Lóci játszik tagjai zenélnek. Nyugodt szívvel mondhatom azt, hogy amit az esküvői szférában el lehetett érni azt már elértük, például eljutottunk Barcelonába, sőt, Szilágyi Áron olimpikon esküvőjén is mi játszottunk. Viszont ha Szilágyi Áronnak is játszol, akkor is egy esküvő, egy sátor sarkában történik a fellépés, és legfeljebb az árat tudod emelni, a közönség számát nem, úgyhogy az esküvői zenélés most parkoló pályára került.

Ennyi ide-odamenés, koncertezés mellett van időtök új dalokat írni?

Ez az év inkább arról szól, hogy azokat a lehetőségeket amiket kaptunk, kihasználjuk és megéljük, mert jövőre újraindul az építkezés. Idén kell megmutatni magunkat még több embernek. Hívunk vendégszereplőket is, úgyhogy nagyon széles a repertoár, és a szövegekre is odafigyelünk, hogy ne csak azt mondjuk, hogy ,,szép ez a kép, a táj fáj”.

Hogyan születnek az új dalok? Összejöttök jammelni és majd lesz belőle valami, vagy egyedül gondolkodtok?

Alapvetően én írom a szöveget meg a zenék alapját is. Ha van egy ötletem elviszem a próbaterembe, és együtt meglátjuk, mi lesz belőle. Hozzágyúrjuk amit szeretnénk, és kialakul a dalok végleges formája. Magának a dal megírásának nincsen konkrét metódusa, van olyan dal amit három próba alatt összerakunk, viszont van ami egyszerűnek tűnik, mégis sokáig készül. Voltak olyan pillanatok amikor ránéztem egy dalszövegre és nem értettem, hogy miért akarok ennyire lila ködben fogalmazni? Miért akarom átírni a harmadik hasonlatnak a negyedik allegóriáját még egy másik metaforára csak azért, hogy ne értse senki? Ekkor kezdtem el úgy fogalmazni, ahogy a köznyelvben kommunikálnak az emberek. Törekedtem rá, hogy közérthetőek legyenek a dalok, és ha közhelyes is az üzenet, őszinte pillanatba helyezni.

Az esetleges negatív kommentek és kritikák befolyásolnak?

Sokan ajánlották, hogy olvassam el a kommenteket, és szeretem is olvasni. Kifejezetten örülök a kritikának, mert az azt jelenti, hogy nem csak a barátaim hallgatnak, mint régen. Ha valaki odakommenteli, hogy ,,mit keres itt ez a szemüveges elálló fogú csávó?!” akkor átütötted a kritikus tömeget, hiszen hall rólad olyan is, aki egyáltalán nem foglalkozik az ilyen zenével. Mindig lesz olyan, aki rosszat gondol rólad, én cserébe nem gondolok rosszat senkiről.

Mikor került a kezedbe először gitár, és miért pont gitár?

Édesapám tanította gitározni egy osztálytársamat, és figyeltem mit csinálnak. Egyszer csak felhívott ez a barátom, hogy ,,Te, Lóci, alapító tag leszel a legújabb rock and roll zenekarban, te leszel a basszusgitáros!”. Nem volt basszusgitárom, úgyhogy elkértem édesapámtól a basszusgitárját amihez 15 éve nem nyúlt senki, és így kezdődött a karrierem, pont, mint Paul McCartneyé, aki szintén ,,véletlenül” lett basszusgitáros.

Liverpoolba is kifejezetten a Beatles miatt mentél el?

Azért mentem, mert szülinapi ajándék volt. Apám ’67 óta Liverpool FC rajongó, én pedig 14 éves korom óta imádom a Beatlest, úgyhogy eldöntöttük, hogy közösen elmegyünk. Én 30 lettem, apám 60, a királynő 90, úgyhogy volt okunk az ünneplésre bőven. Csak mi, fiúk elmentünk megnézni a stadiont, és mindent ami Beatles. Nem terveztünk semmit előre, ha ahhoz volt kedvünk, egy katedrálist néztünk meg, ha ahhoz, akkor söröztünk egyet, és ez a spontaneitás bizonyult a legjobb döntésnek.

Az Emil Rulez! zenei világa sem áll távol Tőled, ráadásul a születésnapi koncerteteken előadtatok egy közös dalt Hajós Andrással. Tudatos, hogy egy picit hasonlít a zenei irányotok az Emil Rulezéhez?

Ha sok Beatlest és Emil Rulez!-t hallgattál, önkéntelenül is Beatleses és Emil Rulezes a zenéd, nem lehet megúszni. Nagyon szeretem a Bossa Novát is, igazából ez hozott össze minket Andrissal, hogy mindketten szeretjük, és játsszuk is.

Énekeltetek már együtt Fluor Tomival is, akivel a Dalfutár című műsorban találkoztál, de több duetted van például Szederrel. Vele hogyan hozott össze a sors?

Szederrel (Krisztivel) jó pár éve találkoztam először éjszaka egy buszmegállóban. Elbeszélgettünk, és elmentem megnézni, hogy játszanak. Elsodródtunk egymástól, majd 5-6 év múlva újra összefutottunk. Kiderült, hogy még mindig tök jól énekel, és az is, hogy a Szociálisan érzékeny dal is jobban működhet duettben, így vele énekeltem fel.

Vannak olyan nevek a fejedben, akivel egy álom válna valóra, ha közös dalotok lenne?

Legfőképpen Paul McCartneyval lenne jó együtt énekelni, de Magyarországon is nagyon sokan vannak, akikkel jó volt találkozni: Mező Misivel, a Mary Popkids-zel, a Punnany-val, és persze a Margaret Islanddel és a Bagossy Brothers Company-val, akikkel mondhatom, hogy igazi bajtársias barátság alakult ki. Egy jó duett bármelyikükkel mindig jó lehet!

Portugál nyelv és irodalom, valamint filmtörténet tanári szakokon diplomáztál. Miért pont ezeket választottad?

A portugált elsősorban a Bossa Nova szeretete miatt választottam, a film szakot pedig azért, mert rájöttem, hogy talán nem matekból kéne felvételizni, és mivel egész életemben szerettem a filmeket, kíváncsi voltam, mit lehet ezzel kezdeni. A filmrendezésben nem bíztam, hogy összejöhet, de gondoltam, legalább értsem az elméletet az egész mögött.

Dolgoztál valaha bármelyik témában?

Nem. Olyan vagyok, mint Kőhalmi Zoltán, és az ő szavaival élve: ,,édesanyám nézi a diplomámat és zokog.” (nevet). Az a szerencsém, hogy örömében teszi, ugyanis nagyon örül, hogy lett diplomám.

A filmtörténet tanári szaknak már volt köze ahhoz, hogy hosszú távú terveid közt szerepelt a filmzene írása ami egyébkent a Van valami furcsa es megmagyarázhatatlan című film esetében végül meg is történt?

Reisz Gabival, a film rendezőjével osztálytársak voltunk a film szakon. Amikor megismertük egymást, egy szál akusztikus gitáron nyomtam ami neki nagyon tetszett, és felvetette, hogy kerekítsük ki valamivé ezeket a zenei kezdeményeket. Nagyon jó próbafolyamat volt, izgalmas, mert tudtam, hogy ez esetben inkább a filmzene irányába kell menni, mint a popzene irányába. Annyira jól sikerült az együttműködés, hogy a következő, Rossz versek című filmjéhez is együtt csináljuk a zenét.

A dalaitokban sokszor előjön a család fontossága: ,,remélem,hogy Te leszel a feleségem”, ,,nincs az esküvőhöz öltönyöm”,,bemegyünk az óvodába, gyerekünk lesz nemsokára”. Miért tartod fontosnak ezeket megemlíteni?

Pont nemrég kérdeztem meg az egyik barátomat, hogy hogyan tenné sorrendbe a következőket: karrier, család, pénz. Melyik a legfontosabb? Azt állapítottuk meg, hogy akárhogy próbálkozol, folyamatosan falakba ütközöl, mert az egyik elengedhetetlen kelléke a másiknak, így képtelenség sorrendbe állítani. De az biztos, hogy a család védőhálót tud nyújtani amitől sokkal boldogabbak leszünk az életben. A szüleimnek hálás lehetek, mert akármilyen halálugrást követek el, mindig megérkezek a matracra ami otthon vár. Ez számomra olyan példaértékű életvitel amit szeretnék majd a saját családomnak is átadni.