Gasztroélmény: Új Tanyacsárda – Lajosmizse

Némiképp rendhagyó ez a bejegyzés, hiszen esküvőre voltunk hivatalosak az Új Tanyacsárdába, úgyhogy nem választott volt a menü, de az összhang és a környezet annyira tökéletes volt, hogy muszáj helyt adni neki a Gasztroélmények közt.

Amennyire kivettem, az épületnek több szárnya is van, továbbá éjszakára meg is lehet szállni. Mi egy lekerített, fedett, de mégis külső részben voltunk. Az esküvő a mellette lévő zöld területen zajlott, a Nap sütött, minden idilli volt egy jeles naphoz.

A terítés nagyon impozáns volt, minden széken, és terítéken volt egy-egy szál virág, amit én bunkó mód hazavittem, és még rá egy hétre sem vesztett semmit a tartásából, elképesztő.

 Az esküvő után kezdődött az étkezés, közben a háttérben egytagú zenekar zenélt, ugyanis erre is volt még hely. A leves hagyományos csirkehúsleves volt, külön lehetett bele szedni zöldséget, ahogy az egy esküvőn lenni szokott. Szép színe volt, zsírgyűrűkkel, ahogy kell, finom volt.

Számos főétel közül lehetett választani a svédasztalról, én pedig ki is használtam ezt a lehetőséget.

Elsőként a marhapörkölttel próbálkoztam, s örömömre szólt, hogy a marhahús nem volt rágós, és a szaft is kellemes volt, nem túl zsíros. Hozzá krumpli, ahogy kell, tudtam volna nagyobb adagot is enni belőle.

A rántott gomba is jó volt, melegen tartották, a rizs nem volt csomós, mint általában, ez mindenképpen pozitív. Tartármártás is járt hozzá, meglepően kellemes ízzel, és állaggal, bár talán lehetett volna némiképp intenzívebb az íze. A káposztasaláta annyira nem volt hajde, eléggé csípős volt, de az összhatás kellemes emlékként maradt meg.

 A harmadik fajta főétel, ami kipróbálásra került az a csirkemell volt párizsi bundában, melyhez krumplit választottam köretként, és uborkasalátát. A krumpli utósózást igényelt, de ez mondhatni természetes, s a hús a csalóka látszattal ellentétben átsült, és finom volt. Az uborkasaláta nem volt tejfölös, amit külön értékeltem, és fokhagymát sem ész nélkül tettek bele, csak éppen hogy.

 Azt étkezés után kezdődött a tánc, de szégyenszemre én nem bírtam magammal, és elmentem szétnézni. Lenyűgözött a táj rendezettsége, nyugalma, és szépsége.

A szomszédos telken betyáros bemutató volt, amúgy észrevétlenül (nem…) azt is megnéztem. Nagyon illett a tájhoz, a gémeskúthoz, s egyebekhez a betyárok kiáltozása, és ostoruk csattogtatása.

A műsor vége után leültem egy gerendára, és tovább kémleltem a tájat. Minden volt, ami egy tanyához hozzátartozik, mégis modernnek tűnt. Kotárka, szekérkerék, kemence, árnyékszék, istálló.

A távolban lovakat láttam, nyilván oda kellett mennem közelebbi megtekintésre, s ehhez át kellett vágnom a réten, amin az épp spriccelő, forgó locsoló szórta a hűsítő vízcseppeket. A szandálom tocsogott a vízben, de megérte. Habár a lovak nem voltak szelídek, gyönyörű patásokat láttam.

Innen tekintettem vissza a csárdára...

Habár a mulatságból lényegében kimaradtam (ezúton is elnézést kérek érte) annyira-annyira jól elmerültem, olyan jó volt szívni a levegőt, nézni a lovakat, a tájat, a nyugalmat, hallani a csendet. Csodás volt. Aki arrafelé van átutazóban, feltétlenül ott ejtse meg az ebédjét.