Narancskrémleves

Hozzávalók:

- 3 narancs

- fél lime vagy citrom

- 1 dl narancslikőr (elhagyható)

- 10 dkg cukor

- 1 l dobozos narancslé

- 4 szem szegfűszeg

- fél ujjnyi fahéjrúd

- 4 tojás

- 1 dl tejszín

- 1 csomag vaníliás cukor

- 1 csipet só

Elkészítés:

A narancsokat és a limeot alaposan megmosom. A narancsokat meghámozom úgy, hogy a fehér részét is leszedem róla. Gerezdekre szedem, és lehúzom a hártyát a gerezdekről. Ez a legutálatosabb része a dolognak, de tényleg érdemes leszedni a hártyát, úgy kellemesebb lesz a fogyasztása. A megtisztított gerezdekre öntöm a likőrt, és állni hagyom.

Egy lábasba öntöm a cukrot, picit hevítem, majd ráöntöm a kicsavart lime levét és az 1 liter narancslevét. A kifacsart limeról levágok pár darab héjat (a fehér részét próbálom elkerülni) és a szegfűszegekkel és a fahéjjal, együtt egy teatojásba teszem, majd így, ahogy van beleteszem a lábasba. Egy csipet sóval ízesítem, majd lassú forralással főzöm 5 percig. Ez idő elteltével elkeverem, hogy maradéktalanul feloldódjon a cukor, majd elzárom a lángot, és 10 percig állni hagyom.

Míg áll, szétválasztom a tojások fehérjét, és sárgáját. A sárgájákat félreteszem, a fehérjét egy csipet sóval, és egy zacskó vaníliás cukorral kemény habbá verem.

Kiveszem a lábasból a teatojást, lángot gyújtok alatta, majd ha ismét elkezd forrni, alacsonyra veszem a lángot, és evőkanalanként elkezdem beleszaggatni a tojáshabot, és mint a madártejnél, kifőzöm. Nem érdemes teletömni a lábast habbal, mert megnő, aztán nézegethetek. Egyszerre csak 3-4 evőkanálnyi habot adok neki, majd ha látom, hogy megnőtt, akkor megfordítom, és úgy is főzöm nagyjából fél percet. Egy lyukacsos szedőkanállal kiveszem a habokat, tálba teszem, és így járok el addig, míg el nem fogy a tojáshab.

Ha minden hab főve átkerült egy másik tálba, a tojások sárgájához keverem az 1 dl tejszínt, és a kézi habverő segítségével a lábasban melegedő narancsléhez öntöm, a levest folyamatosan kevergetve. Ha kész van elzárom a lángot, hozzáöntöm a leveshez a Triple Sec-es narancsdarabokat, és a habbal együtt tálalom. Sajnos a tojás sárgája miatt nem melegíthető a leves, úgyhogy vendégség esetén érdemes tálalás előtt hozzáadni a tojás sárgáját, illetve másnapi fogyasztás esetén kivenni a hűtőből, hogy ehetőre melegedjen szobahőmérsékleten.

Így készült:

Tipp:

A Triple Sec likőr természetesen kihagyható belőle, de ha nem eszik belőle gyerek, és ha amúgy nincs probléma az alkohollal, nem érdemes kihagyni.

Nehézség: könnyű, csak macerás

Idő: kb. 1 óra

Adag: 4-5

Mosogatnivaló: sok

Gasztroélmény: Új Tanyacsárda – Lajosmizse

Némiképp rendhagyó ez a bejegyzés, hiszen esküvőre voltunk hivatalosak az Új Tanyacsárdába, úgyhogy nem választott volt a menü, de az összhang és a környezet annyira tökéletes volt, hogy muszáj helyt adni neki a Gasztroélmények közt.

Amennyire kivettem, az épületnek több szárnya is van, továbbá éjszakára meg is lehet szállni. Mi egy lekerített, fedett, de mégis külső részben voltunk. Az esküvő a mellette lévő zöld területen zajlott, a Nap sütött, minden idilli volt egy jeles naphoz.

A terítés nagyon impozáns volt, minden széken, és terítéken volt egy-egy szál virág, amit én bunkó mód hazavittem, és még rá egy hétre sem vesztett semmit a tartásából, elképesztő.

 Az esküvő után kezdődött az étkezés, közben a háttérben egytagú zenekar zenélt, ugyanis erre is volt még hely. A leves hagyományos csirkehúsleves volt, külön lehetett bele szedni zöldséget, ahogy az egy esküvőn lenni szokott. Szép színe volt, zsírgyűrűkkel, ahogy kell, finom volt.

Számos főétel közül lehetett választani a svédasztalról, én pedig ki is használtam ezt a lehetőséget.

Elsőként a marhapörkölttel próbálkoztam, s örömömre szólt, hogy a marhahús nem volt rágós, és a szaft is kellemes volt, nem túl zsíros. Hozzá krumpli, ahogy kell, tudtam volna nagyobb adagot is enni belőle.

A rántott gomba is jó volt, melegen tartották, a rizs nem volt csomós, mint általában, ez mindenképpen pozitív. Tartármártás is járt hozzá, meglepően kellemes ízzel, és állaggal, bár talán lehetett volna némiképp intenzívebb az íze. A káposztasaláta annyira nem volt hajde, eléggé csípős volt, de az összhatás kellemes emlékként maradt meg.

 A harmadik fajta főétel, ami kipróbálásra került az a csirkemell volt párizsi bundában, melyhez krumplit választottam köretként, és uborkasalátát. A krumpli utósózást igényelt, de ez mondhatni természetes, s a hús a csalóka látszattal ellentétben átsült, és finom volt. Az uborkasaláta nem volt tejfölös, amit külön értékeltem, és fokhagymát sem ész nélkül tettek bele, csak éppen hogy.

 Azt étkezés után kezdődött a tánc, de szégyenszemre én nem bírtam magammal, és elmentem szétnézni. Lenyűgözött a táj rendezettsége, nyugalma, és szépsége.

A szomszédos telken betyáros bemutató volt, amúgy észrevétlenül (nem…) azt is megnéztem. Nagyon illett a tájhoz, a gémeskúthoz, s egyebekhez a betyárok kiáltozása, és ostoruk csattogtatása.

A műsor vége után leültem egy gerendára, és tovább kémleltem a tájat. Minden volt, ami egy tanyához hozzátartozik, mégis modernnek tűnt. Kotárka, szekérkerék, kemence, árnyékszék, istálló.

A távolban lovakat láttam, nyilván oda kellett mennem közelebbi megtekintésre, s ehhez át kellett vágnom a réten, amin az épp spriccelő, forgó locsoló szórta a hűsítő vízcseppeket. A szandálom tocsogott a vízben, de megérte. Habár a lovak nem voltak szelídek, gyönyörű patásokat láttam.

Innen tekintettem vissza a csárdára...

Habár a mulatságból lényegében kimaradtam (ezúton is elnézést kérek érte) annyira-annyira jól elmerültem, olyan jó volt szívni a levegőt, nézni a lovakat, a tájat, a nyugalmat, hallani a csendet. Csodás volt. Aki arrafelé van átutazóban, feltétlenül ott ejtse meg az ebédjét.

Sörleves

Ugyan az utóbbi két évben egyre jobban közel engedem magamhoz a különböző alkoholokat, a sör az, amelyiknek a szaga is elég ahhoz, hogy ne akarjam megkóstolni. Éppen ezért felmerül a kérdés, hogy miért is próbáltam ki a sörlevest. Egyrészt azért, mert szeretem kipróbálni a különleges ízeket, másrészt azért, mert van egy sörimádó férjem. S hogy mi a slussz poén? Csak egyikünknek ízlett, és az nem ő volt…

Hozzávalók:

- 1 üveg sör (lehet barna is, de én simát használtam, hogy kevésbé legyen brutális)

- 1 sörösüvegnyi csirke alaplé (vagy egy sörösüvegnyi víz és két leveskocka)

- 1 sárgarépa

- 1 fél fej hagyma

- 1 gerezd fokhagyma

- 1 evőkanál vaj

- 5 dkg sajt + a tálaláshoz (én vörös Cheddart használtam, de nem a legmarkánsabb ízűt, úgyhogy akár Trappista is lehetett volna)

- 2 dl főzőtejszín

- 2+1 csapott evőkanál liszt

- kenyér a pirításhoz

Elkészítés:

A répát meghámozom, és kisebb lyukú sajtreszelőn lereszelem. A hagymát felkockázom, majd párolom pár percet a forró vajban. Hozzáadom az összezúzott fokhagymát, majd a lereszelt répát. Picit pirongatom még, hozzáadom a két evőkanál lisztet, összekeverem, majd felöntöm a sörrel. Az üres üveget feltöltöm vízzel, azt is hozzáöntöm az eddigiekhez, és kiegészítem két leveskockával. Kb. félóra alatt megpuhul a répa, ekkor hozzáöntöm a tejszínben elkevert maradék egy evőkanál lisztet (érdemes amennyire lehet csomómentesre keverni már a tejszínben). Forralok rajta, hozzáreszelek kb. 5 dkg sajtot, és addig keverem, míg el nem olvad. Ha kész elzárom. Pirított kenyérkockákkal, további reszelt sajttal, és frissen vágott petrezselyemmel tálalom.

Tipp:

Nagyon kellemes, kifejezetten pikáns leves. Aki szereti a sört, bátran tegyen hozzá barnát, mert nem csak az ízének, a színének is nagyon jót fog tenni!

Nehézség: könnyű

Idő: 40 perc

Adag: 4-5

Mosogatnivaló: kevés

A leves az Illéskrisz konyhájában talált recept felhasználásával készült, csak az övé sokkal-sokkal jobban néz ki, és füstölt sonkát is tesz bele, csak azt nálunk nem lehet kapni… https://illeskriszkonyhaja.blogspot.co.uk/2014/10/sajtos-sorleves.html