Hozzávalók: - 20 dkg zöldspárga - 2 közepes krumpli - 1 kisebb fej hagyma - 1 evőkanál vaj - 1 evőkanál liszt - fél citrom héja - 1 dl tejföl - kb. 6 dl víz - só - szerecsendió - bors
Elkészítés: A spárgákat egyenként meghámozom. Ez a leves készítésének legbonyolultabb művelete, mert meg kell találni azt a módszert, ami a legkényelmesebb a kéznek és a spárgának. Nekem az jött be, hogy hosszában, a hajtással felfelé megfogom a spárgát, és magam felé húzom a hámozót. Körbehámozom, levágom a spárga végét, de a hajtását meghagyom. Megmosom, és a 6 dl vízben némi sóval és cukorral 5-6 percig párolom. Eközben a krumplit meghámozom és kockákra vágom. A spárgákról leöntöm a vizet egy lábasba (!) és leöblítem hideg vízzel, majd nagyjából egycentis darabokra vágom a spárgákat. A hagymát apróra vágom, a vajon dinsztelem pár percet, majd hozzáadom a spárga és krumplidarabokat. Picit sózom, borsozom, megszórom szerecsendióval és a liszttel, és hozzáöntöm a spárgafőzésből megmaradt cukros-sós vizet. Megmosom a citromot, és hámozóval két-három szelet héjat levágok, és hozzáteszem a leveshez. Ha a krumpli és a spárga is puha, botmixerrel pépesítem, és a tejföllel - esetleg némi vízzel - hígítom.
Tipp: Fél citrom kifacsart levével lehet ízesíteni.
Érdekesség: A spárga hajtásai A, B1, B2, C és E vitaminban, és folsavban gazdagok. Koleszterint nem tartalmaz, valamint kalóriatartalma is igen csekély; 10 dkg spárgában mindössze 20 kalória van. (Forrás: Wikipédia)
Nehézség: közepes Idő: 30 perc (+ még fél óra hámozás) Adag: kb. 3 tányér Mosogatnivaló: közepes
A receptet a "Küldd el a recepted!" című magazin 3. évfolyamának hetedik számában találtam, s módosítva használtam fel.
Mutatós, színes pohárban tálalják, a vastag, már-már áthatolhatatlan rákréteggel díszített salátamixet. Ugyan nem lehet összekeverni a rákocskákat a salátával, igazán laktató, és ízletes salátát kaptam. Itthon próbáltam rekonstruálni a salátát, ilyen lett. Sonkás pizza:
Nem bántam volna, ha kisebb darabokban vonják be sonkával a pizzát, de ennek ellenére isteni volt! A tészta kellemes, ropogós, a sajtos-sonkás feltét enyhén szaftos. Carbonara (- a pincér állítása szerint makarónival, szerintem nem)
Nem volt nagy adag, de nem is baj, mert legalább tudtuk folytatni a túrát. Ugyan a szósz kicsit darabos volt, nagyon kellemes ízzel rendelkezett, nem tolakodott a parmezán. A tészta al dente volt, se nem puha, se nem kemény, ami ugyan szokatlan, de nem zavaró. Canelloni di carne - Húsos canelloni
A hozzá nem értő szememmel simán lelasagnéztam volna a tésztát. Szép sárga tésztába tekert húst kaptunk, megabrutál paradicsomszósz mennyiség alatt.
Canelloni ricotta e spinaci - Canelloni rikottával és spenóttal
Mióta nem vagyok rákényszerítve, hogy főzelék formájában fogyasszam a spenótot, szoktam neki adni esélyt, hátha jó. A szintén lasagnére hajazó tészta spenótlevéllel volt töltve, nem krémmel. Itt is ugyanaz volt a probléma, mint a húsossal, a paradicsomsűrítmény, amit úgy tudok elképzelni, mintha rányomtak volna egy konzerv aranyfácán konzervet, és ha átrágod magad rajta, nyertél, mert eljutottál a célig, magáig a kajáig.
Cseresznyés-görögdinnyés fagyi:
Az ízeket annyira nem volt időm elemezni, mert ez a mini papírpohár nehezen tudta tolerálni azt a három gombócnyi mennyiséget, amit beleerőltettek. Furcsa, hogy nem tölcsérben adták... mindenesetre a cseresznyéből inkább a vaníliát éreztem, viszont a görögdinnyének a szokásos sárgadinnye ízzel ellentétben majdhogynem tényleg görögdinnye íze volt, éljen! Tiramisú:
Kis dizájnos tálban éppen megfelelő vastagságú kakaóréteggel, kevés kávémennyiségben megfuttatott piskóta, finom krémmel. Lajos Marinak igaza volt a 99 receptjei közül az egyikben, tényleg olyan az igazi olasz tiramisú, amilyennek ő írja!
És végül még egy vaníliafagyi csokiöntettel, kehelyben:
Néhány étel receptjét majd megpróbálom kikísérletezni, és siker esetén közzétenni a receptet a blogban.
Ugyan a blog indulásakor nem terveztem olyan címkét, amiben éttermi (és egyéb) gasztronómiai élményeimet fejtem ki, de az idei nyaralás ihletet adott, hogy ,,miért is ne?" Mivel fokozatosan jöttem rá, hogy nem elég az ételt lefényképezni, jó lenne tudni a hivatalos elnevezését, netán az étterem nevét, így nem mindenhol tudom kiegészíteni az ételeket az utóbbi két ,,hozzávalóval" de remélhetőleg így is tudok majd újat mutatni. Ez a rovat nem lesz rendszeresen feltöltve, mert szökőévben jó, ha egyszer megyünk étkezdébe, depláne külföldre, de igyekszem gyakrabban étterembe menni, hiszen mire használja fel az gasztro lánya a Tescós kuponokat, ha nem erre?!
Hozzávalók: - 8 tortilla lap, vagy ha házilag készítenénk: A tésztához: - 4 dl liszt - 0,5 dl olaj (olívát használtam) - fél kávéskanál só - 1 dl langyos víz
A liszthez hozzáadom a sót és az olajat, összemorzsolom, majd a vizet fokozatosan adagolva tésztává dolgozom. Ha a tészta lágy, és rugalmas, letakarom és szobahőmérsékleten hagyom állni, míg el nem készül a hús.
A csirkemellet kis kockákra vágom (tényleg kicsi kockákra, hogy be lehessen tekerni!), és jól összekeverem a két evőkanál olívaolajjal és a fajitas fűszerkeverékkel. Egy serpenyőbe öntök nagyon kevés olajat, rádobom a fűszeres csirkemelleket, és kevergetve megfőzöm. Ha égésgyanús, aláöntök egy nagyon kicsi vizet. Kb. 20 perc alatt elkészül, letakarom, hogy ne hűljön ki.
Visszatérek a tésztához, még egyszer gyúrok rajta és golyókat formázok belőle, és lisztezett deszkán egyenként kb. fél centi vastag körökre nyújtom őket. A mellékelt recept szerint 8 golyóból 25 cm-es tortillák készülnek, nekem 8 lett és csak nagyjából 15 centi, de ez ne ijesszen el senkit! Nem olajozott, csak forró serpenyőben kisütöm őket. Ha hólyagosodik a tészta teteje megfordítom, és a másik oldalát is addig sütöm, míg nem hólyagosodik. Elég kényes a tészta, nagyon sok lisztet elfogad cserébe azért hogy ne ragadjon, úgyhogy sütés után érdemes ,,leporolni" őket. Míg készülnek a tészták, lefedem őket, hogy ne hűljenek ki.
Ha minden elkészült, megmosom a salátamixet, összekeverem a ketchupot a paradicsomsűrítménnyel és a bazsalikommal és elkezdem tölteni a tortillákat.
Először a csirkemellből teszek bele, rá némi salátát, bazsalikomos paradicsomszószt, és majonézt:
Majd szorosan feltekerem. Először behajtom a ,,keleti partot":
A délit:
Végül rá az északit - eközben végig tartva a többi oldalt
Elvileg össze kéne tartania, a gyakorlatban azonban nem ez történik, ezért érdemes összetűzni fogpiszkálóval.
Tipp: Elég kínlódós a tészta elkészítése, úgyhogy ha nincs rá időd, készen is kapható. Mozgóképen így néz ki:
Nehézség: kicsit nehéz Idő: kb. 2 óra (ha bolti tortillával csináljuk akkor 1 óra) Adag: 4 (fejenként 2-2) Mosogatnivaló: sok (ha bolti tortillával csináljuk, akkor kevés)
